Csejtei vár

Báthori Erzsébet grófnő leginkább titkokkal övezett asszonyként emlegették egykor, hiszen okkult tanokkal foglalkozott, és állítólag fiatalságát, szépségét annak köszönhette, hogy szolgálólányainak vérében fürdött. Ellensége, Thurzó György ezért - no meg vagyonának megszerzése reményében - feljelentette, és azzal vádolta meg, hogy hatszáznál is több leány életét oltatta ki. Bár a vádat nem sikerült bizonyítani, az ítélet alapján Báthori Erzsébetnek élete végéig Csejte tornyában kellett raboskodnia.

A korábbi vártól – aminek ma csak a helye van meg – kőhajításnyira azonban ott áll egy másik, jóval csendesebb, de fontos tanúja a magyarországi múltnak: ez a csejtei Draskovics-kastély.

A 17. században a Draskovics család birtokába került rezidencia sosem volt védelmi erőd, hanem egy kényelmes főúri épület volt. Később a Nádasdyak – akik egyben híres borászok is voltak – kötődtek a településhez, majd a Forgách család élt itt; kápolna is épült a birtokon. Az utolsó tulajdonosok már lakásokra osztva, szegény családoknak adták bérbe az épületet, a padláson magtár működött. Az 1950-es években a falu nemzeti tanácsa újította fel, akkoriban működött benne étterem és borászat is.

1847-ben itt zajlott a szlovák irodalmi nyelv egyik fontos egyeztetése Kossuth vezetésével. 2024 tavaszán múzeumként nyitott meg a kastély. 

Csejte borászati hagyománya legalább olyan izgalmas, mint a fölötte lévő épület története. A település a Kis-Kárpátok borút része, a Nádasdy-pincék ma is kizárólag saját szőlővel dolgoznak: fehér-, vörös- és rozébor készül a történelmi dűlőkön, ahol a szőlőművelés a kelta korig nyúlik vissza. A „Báthory vére” névre keresztelt bor a Dunaj fajtából készül, amelyet a 20. század második felében nemesítettek. Kísérleteznek alkoholmentes borral is, és június 6-án különleges borutat szerveznek a helyi, mintegy 300 méteres katakombarendszer mentén – mert igen, a „katakomba” szó egyik korai említése éppen ehhez a kistelepüléshez, Csejtéhez kötődik – innen ered.