Beckó vára

A Vág fölé magasodó, ötvenméteres sziklaszirten álló Beckó vára már messziről uralja a tájat. Szlovákia nyugati részének egyik legősibb erőssége nemcsak hadtörténeti emlék, hanem legendák és drámai fordulatok színtere.

Szlovákia egyik legrégebbi erődítménye, a 12. századi dokumentumokban már említett Beckó vára (Beckov) is a Vág völgyében van, egy meredek sziklaormon magasodik, drámai látványával már messziről magára irányítva a figyelmet.  A monda szerint a völgy felett kiskirályként uralkodó Stibor vajda egy vadászat után udvari bolondjára bízta, mit építsen a kopár sziklára. Beckó egy várat kért, hogy ne kelljen többé a hideg udvarban aludnia – innen kapta a hely mesebeli magyar nevét is: Bolondóc.

Az erődítmény bevehetetlenségét tanúsítja, hogy ellenséges hadak sosem foglalták el. Tulajdonosai között volt Csák Máté, később a Bánffy család, amely a gótikus várat reneszánsz lakhellyé alakította. A fenséges sziklavár vesztét végül 1729-ben egy pusztító tűzvész okozta.

A történészek szerint a helyszínen már a Nagymorva Birodalom idején állhatott erődítés. Az első írásos említés 1229-ből származik, Bolondus néven, és a vár 1241-ben a tatárjárás idején is ellenállt már javában a mongol seregeknek.

Sosem vették be ellenséges seregek. A háborítatlan magasságban álló vár birtokosa volt többek között Csák Máté is, majd királyi várként szolgált, később a Luxemburgi Zsigmondhoz hű Stibor-család kezébe került. A 16–17. század viharaiban a törökök és a kurucok sem tudták bevenni, nyilván hasonló okok miatt, mint a korábbi hódítók. A sors fintora, hogy nem ostrom, hanem egy közönséges 1729-es tűzvész pecsételte meg a sorsát, többé nem is építették újjá.

A háromudvaros fellegvár egykor kovácsműhellyel, lovardával, reneszánsz palotaszárnnyal és pazar lovagteremmel rendelkezett. Fénykorában 30–80 fős helyőrség élt falai között. 

A vár alatti települést 1332-ben említik először, 1520-ban vásártartási jogot kapott. 1689-ben ferences kolostor épült, 1674-től jelentős zsidó közösség is élt itt, ma is áll az egykori zsinagóga és látogatható az ősi zsidó temető. A „horkoló sárkány” legendája pedig a vár alatti vizekhez kötődik – a helyiek szerint egykor szörnyeteg lakta a mélyet, és horkolása a várba is behallatszott éjszakánként.

A romokat a 20. század végén megerősítették, 2012-ben megújult a fő bástya és a várudvar, nyaranta pedig várünnepségek idézik fel a középkor hangulatát. Aki egyszer felkapaszkodik a szikla tetejére, eléri a várfokát, és onnan körülnéz, érti, miért szerették ezt a helyet a várban lakók – a kilátás pazar, olyan, mintha az egész világ a várlakó lába alatt heverne.

A várban a nyári szezonban rendszeresek a történelmi bemutatók és családi programok, a rendezvények csúcspontja pedig a július közepi, többnapos Beckó Fesztivál, amikor a középkor szó szerint megelevenedik lovagi tornákkal, korabeli tábori élettel, vásári forgataggal.