» Németország » Berlin
Berlin kiemelkedő gyűjteményei - amelyek együttesen szinte az egész történelmet felölelik - ma két különálló területen összpontosulnak: a Múzeum-szigeten, a régi történelmi központban, és a Kulturforumban, az egykori Nyugat-Berlin szélén.
A hellenisztikus művészet egyik csúcspontja, ez a monumentális oltárfríz a kis-ázsiai Égei-tenger partján fekvő ókori Pergamon városában készült. Egy német mérnök 1878 és 1886 között tárta fel, majd panelekben szállították Berlinbe, és végül az eredeti oltár rekonstruált változatában, a nevét viselő új múzeumban helyezték el. A hatalmas, mozgalmas és elegáns, magas domborműves fríz életnagyságú alakokkal dramatizálja az Olümposz istenei és az óriások népe közötti csatát.
A 18. századi Franciaország legnagyobb művészének befejező remekműve, ez a kettős vászonra festett kép Berlin nagy túlélője. A művész párizsi műkereskedője számára készült, és a XV. Lajos uralkodásának korai, regens korszakában, Watteau korának műértőit szatirizálja, miközben a halandóságról és az ízlésváltozásról elmélkedik. Nagy Frigyes porosz király néhány évtizeddel a mű elkészülte után megvásárolta, és Berlin viharos történelmének nagy részében a Charlottenburg barokk palotában függött.
Ez a márvány dombormű az 1430-as évekből származik, és a 2022-es firenzei Donatello-kiállítás egyszeri emblematikus darabja. A bizánci és a klasszikus képi világ ötvözése, amely egy firenzei palotában található magánáhítat helyszínére készült, a pátosszal teli kapcsolat jellemzi a Madonna alakja, amely a fia sorsának előre tudásának szomorú nyomát mutatja, és a Krisztus-gyermek között, aki mintha az anyját vigasztalná. A szobrászatban alkalmazott perspektíva korai példája, amelyet az 1880-as években Wilhelm von Bode, a nagy hatású szoborkurátor és múzeumigazgató szerzett meg Berlin gyorsan bővülő királyi gyűjteménye számára.
Az 1912-ben felfedezett, a 18. dinasztiából származó, életnagyságú mészkő mellszobor, amely Nofertiti fáraó feleségét ábrázolja, az ókori egyiptomi művészet legfelismerhetőbb alkotásai közé tartozik - és Berlin kulturális fővárosi szerepének szimbóluma. 2009-ben állították vissza a Múzeumsziget megújult Neues Museumában - ahol a brit építész, David Chipperfield betömte a háborús romok lyukait, miközben megőrizte a háborús károk kísérteties nyomait -, és a Mona Lisa háromdimenziós megfelelője, amely könnyedén vonzza a közönséget.
Örömteli, csábító, baljós és mégis megdöbbentő Caravaggio ábrázolása a pubertáskorú Ámorról - aki büszkén meztelen, és egy túlságosan is valóságos tollas szárnyakkal van felszerelve - Vergilius egyik sorát illusztrálja a mindent legyőző szerelemről. A kép 1815-ben érkezett Berlinbe, amikor egy francia kereskedő közvetítésével az olasz Giustiniani nemesi család és III. Friedrich Wilhelm porosz király között egy óriási adásvételt bonyolított le, és része volt a város Régi Mesterek gyűjteményének alapját képező művek magjának.
Ez az installáció egy villamosmegálló dekonstruált változata, amely Beuys nyugat-németországi Kleve városában töltött gyermekkorát idézi fel, és eredetileg az 1976-os Velencei Biennáléra készült. Egy ágyúcső vasöntvényével koronázva az összegyűjtött rom valahogyan képes gyászos, őrült és vágyakozó lenni.
A német expresszionizmus kiemelkedő remekműve, ez a majdnem életnagyságú festmény két prostituáltat ábrázol, akik éjfél körül a Times Square berlini változatán keresnek klienseket. Most Mies van der Rohe magasmodernista Neue Nationalgalerie nevű épületében függ, egy rövid sétára a megújult Potsdamer Platz-tól, és a berlini éjszakai élet egy évszázadát idézi meg.
Németország vezető romantikus festőjének legfejlettebb műve, egy szakadékszerű tengerparton tévelygő alak ábrázolása, amelyet a maga korában elítéltek a középpont hiánya miatt. Manapság úgy tűnik, hogy elsöprő, szinte transzcendens homályossága a romantikus érzékenység összegzése, és Turnertől Rothkóig mindenki előfutára.
Néhány évvel a berlini Brandenburgi kapu tetején álló szekérszobor megalkotása után Schadow elkészítette ezt az életnagyságú szobrot - először gipszből, majd márványból - a két porosz nővérről (Luise von Mecklenburg-Strelitz és Friederike von Mecklenburg-Strelitz hercegnők). A német neoklasszicizmus szimbóluma, amely az ősi formák és az újszerű eszmék ötvözését idézi, amely Poroszország művészetének, irodalmának és tudományának aranykorát uralta.
Dühös, bosszúálló, gyászoló és talán kissé megbánó Mózes figurája ezen a kései Rembrandt-művön Isten tízparancsolatát készül megszegni, miután felfedezi, hogy Izrael gyermekei aranyborjút imádnak. Ez a mű a művész életművében egyedülálló, de csak egy a számos Rembrandt-mű közül Berlinben található remekművek közül, amely a művész Hollandián kívüli legnagyobb gyűjteményei közé tartozik.
|
Értékeld te is!