Walhalla

A Walhalla-csarnokot 1830-ban kezdték építeni a Duna partján, a Regensburg közelében lévő Donaustaufban I. Lajos bajor király uralkodása idején. Az emlékhelyen 1842 óta helyeznek el márvány mellszobrokat és emléktáblákat a jelentős németekről, illetve a Németország és a német nyelvű népek történetében fontos szerepet játszó személyiségekről.

Az ókori görög templomot imitáló épületet a germán mitológia háborúkban elesett, legbátrabb harcosainak lakhelye után nevezték el Walhallának. A dicsőség csarnokában látható mások között II. Katalin orosz cárnő, Immanuel Kant filozófus, Jakob Fugger augsburgi kereskedő, Peter Paul Rubens flamand festő, Johannes Brahms német zeneszerző, Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja és Albert Einstein fizikus márványból készült mellszobra.

Az épületet I. Lajos kedvenc építésze, Leo von Klenze tervezte, az athéni Parthenónt idéző, 125 méter hosszú, 55 méter magas, dór oszlopokkal körbevett formában — a látogatóknak 358 márványlépcsőn kell felkapaszkodniuk a bejáratig. Az ötlet még trónörökös korában, 1807-ben fogant meg Lajos fejében, amikor a napóleoni háborúk megaláztatásai közepette egyfajta nemzeti öntudatot ébresztő emlékművet kívánt létrehozni. Eredetileg csak legalább 20 éve elhunyt személyeket lehetett a csarnokba felvenni.

A ma is bővülő gyűjteményben mintegy 130 mellszobor és 65 emléktábla látható, csaknem 2000 év germán és német történelmét felölelve — a legkorábbi tisztelgés Arminiusnak, a Teutoburgi-erdei csata (i. sz. 9) győztesének szól. 1962 óta ötévente-hétévente új mellszobrokkal bővítik a gyűjteményt, a kiválasztást a bajor minisztertanács végzi a Bajor Tudományos Akadémia javaslatai alapján — a legutóbbi bővítésekben olyan 20. századi alakok is helyet kaptak, mint Käthe Kollwitz szobrász vagy Max Planck fizikus.