Spárta

A múlt egyik legfontosabb görög polisza és Athén riválisa, Spárta az Eurota folyó partján fekszik, és ma mintegy 18 000 lakosa van. Csendes város, gondozott kertekkel és fákkal szegélyezett sugárutakkal. Régészeti ásatások hozták felszínre a hellenisztikus város falait, egy római színház maradványait, Artemisz szentélyét és egy kis templomot a i.sz. 9. századból.

Spárta (görögül: Σπάρτη / Spartí) Lakónia regionális egység székhelye a Peloponnészosz félszigeten, az Eurótasz folyó jobb partján, a Tajgetosz és a Parnón hegyláncok közé zárt termékeny síkságon. A modern várost 1834. október 20-án alapította I. Ottó görög király, közvetlenül az ókori település helyén, és helyileg Néa Spartí (Új Spárta) névvel is illetik, megkülönböztetve azt a tőle északra fekvő régészeti területtől.

Az ókori Spárta körülbelül i.e. 650-re vált az antik görög világ vezető szárazföldi katonai hatalmává. A görög–perzsa háborúk idején az egyesített görög hadak élén állt, majd az athéni flottával való rivalizálás a peloponnészoszi háborúhoz (i.e. 431–404) vezetett, amelyből Spárta győztesen, Görögország legerősebb városállamaként került ki. Hegemóniájának a thébai Epameinóndasz i.e. 371-es leuktrai győzelme vetett véget, és i.e. 192-ben a várost az Akhaiosz Ligába kényszerítették. A római hódítás (i.e. 146) után a város nagyfokú önállóságát visszanyerte, és különleges szokásai miatt a római elit körében valóságos turistalátványossággá vált. I.sz. 396-ban Alarik vizigót király feldúlta, ami hosszú hanyatlást indított el.

A mai Spárta az ókori városmagtól kissé északra fekvő régészeti területen számos látványosságot kínál. Az ókori akropoliszon megtalálhatók az Athéna Khalkioikosz-szentély alapjai, a helyszínen feltárt sztoa maradványai – amelyeket az Athéni Brit Iskola tárt fel 1924–1925-ben –, valamint az i.e. 1. századi, fehér kőből emelt színház romjai, amely fénykorában akár 16 000 nézőt is befogadhatott. Szintén felkereshető az Artemisz Orthia-szentély, Görögország egyik legősibb kultuszhelye, és a hagyomány szerint I. Leonidász király sírja.

A Spártai Régészeti Múzeum 1874-ben emelt épülete Görögország első olyan vidéki múzeuma volt, amelyet kifejezetten múzeumi célra terveztek; gyűjteménye a neolitikumtól a késő római korig öleli fel Lakónia leletanyagát, köztük archaikus kori szobrászattal és Mükénai kori kerámiával. A szisztematikus régészeti feltárások az ókori városban csak a 19. század végén kezdődtek meg, az összes régészeti terület egységes védelmét és fejlesztését célzó átfogó munkálatok pedig 2011 és 2015 között zajlottak.

Az ókori Spárta jellegzetessége, hogy – ellentétben Athénnal vagy Korinthosszal – sokáig nem voltak városfalai, mivel a polgárok bátorságát tekintették az elsődleges védelemnek. Ez a szemlélet az épített örökségben is nyomot hagyott: a mai romterület viszonylag szerény látványt nyújt, ám annál gazdagabb történelmi tartalommal bír.

A modern Spartí kellemes mediterrán klímával rendelkezik; a környező Tajgetosz csúcsai tavasszal is hófödte panorámát nyújtanak. A város mindössze kb. 6 km-re fekszik a bizánci Mysztrász UNESCO világörökségi helyszíntől, és kiváló kiindulópontként szolgál a Mani-félsziget felfedezéséhez is.

Modern Spárta

A mai Spárta már rég nem az a szigorú, kemény és puritán város, amit történelemtanulmányainkból ismerünk.

A modern Spárta az ókori Spárta központjától kissé délebbre fekszik, a Tajgetosz-hegy keleti oldalánál. Városterve bajor mérnökök neoklasszicista tervein alapul. A 19. századi stílusnak köszönhetően széles, fákkal szegélyezett utak és tágas terek jellemzik, az építészeti összhatásra pedig a főtéren álló impozáns Városháza teszi fel a koronát.

Lakónia gazdasági és kulturális központjaként, valamint a bizánci Mystras közelsége miatt Spárta igen kedvelt célpont az utazók körében, mégsem turistákkal zsúfolt, így ha egy kellemes városi napra vágyunk, bátran ejtsük útba. Ha jut rá idő, az olivamúzeumba mindenképp érdemes betérni, az ókori történelem rajongóinak pedig muszáj egy kis sétát tenniük Leonidasz király impozáns szobrához is a futballstadionnnál.

A helyi konyha specialitásai közül ajánlott benevezni egy syglinára (aromás fűszernövényekkel füstölt sertéshús), desszertként pedig egy mandulás-leveles tésztás rafióliára.