Schlosspark Eisenstadt

A kastélypark (bejárata a Glorietteallee felől van) a kastély klasszicista stílusban történt átépítésekor angolpark lett.

A park látnivalói: Leopoldina emlékkápolna, Télikert (orangerie),Obeliszk, őrségépület, istálló és lovasiskola (egy részében van az Esterházy-borozó), Esterházy-kút.

A parkból nyílik a modern uszoda, amelynek pénztára az egykori szivattyúház.

A kastélypark a helyreállított Leopoldina templommal és az egykori Pálmaházzal (Orangerie) nagy értéket képvisel. Egyike a 19. század legjelentősebb tájparkjainak. A majdnem 50 hektár nagyságú park a város északi határától a Bergstrasse-ig, majd onnan a Lajta hegység felé terül el. A parkban 4 tó (Leopoldina-, Obeliszk-, Szív- és Gépház tó), számos egzotikus fa és cserje található.

A LEOPOLDINA TEMPLOM körtemplom, egyiptomi hatású oszlopokkal, amely Charles Moreau tervei alapján készült 1806-ban a Leopoldina tó felett. Belsejében a híres olasz szobrász Antonio Canova alkotása "Leopoldina" áll 1805-ből. Az egykori Pálmaház az ott lévő pálmákról és más egzotikus növényekről volt híres. 1945-ben súlyosan megsérült, azonban mára helyreállították.

A parkban található még a város strandja, az ún. "parkfürdő", amely 1953-ban nyitotta meg kapuit.

A GÉPHÁZ szép épülete és a gépház tó prózai nevét az eredeti rendeltetéséről kapta. A gépházban volt elhelyezve a Habsburg birodalom első Watt-gőzgépe, amely teljesen lenyűgözte a kortársakat.

A kis tó az egyetlen a parkban, amelynek vizét természetes forrás táplálja. Már a rokokó kert idején, 1750 körül is volt itt egy tó, amely vizét egy un. "vízgép" igavonó állatok segítségével felpumpálta a park magasabban fekvő nyugati részeibe, ahol a parkot öntözték vele. A kert átépítése után a " vízgép" nem működött kifogástalanul, ezért II. Esterházy Miklós 1803-ban Londonban vett egy Watt-féle gőzgépet, amelyet David Matson készített.

A Gépházat Charles Moreau építette, alaprajza görög kereszt, idekerült a gőzgép 1804-ben. Johann Baptist meg is festette "A Gépház tó látképe" címmel. A képen a tó látható fákkal körülvéve, hattyúkkal és kápolnával. A majdhogynem áhítatos kép hangulatát a a hősi-ünnepélyes nyárfák és a melankólikus szomorú fűzfák csak megerősítik. Az épület közepén a torony mögött rejtették el a gőzgép kéményét. A "kápolnában"az akkori modern technológia kapott helyet. Itt volt a gép, amely az "életet adó" vizet mozgásban tartotta. A gép semmi esetre sem volt luxustárgy, a kertben rendszeresen próbáltak ki technikai újdonságokat. A gép az iparosodás akkor még utópikusnak tűnő jővőjét szimbolizálta. A Pálmaház növénygyűjteménye mellett a gőzgép keltette fel leginkább a kortársak csodálatát, ahogy erről az akkori hírek beszámoltak.

Más mediterrán növények mellett, mint pl. a gránátalma, az olajfa vagy a füge mindenekelőtt a citrusfélék jöttek divatba a 16. század közepétől az Alpoktól északra. Az "ORANGERIE" név az olasz "limonaia" szóra vezethető vissza, kezdetben csak magát a növénygyűjteményt jelentette, kiemelve a narancs és citrusfélék jelentőségét a ezekben a növénygyűjteményekben. A Nyugat-Kínából és Dél -Ázsia határos területeiről ismert kb. 20 citrusfajtából akkoriban csak hármat ismertek.

Az Orangerie Eisenstadtban nem csupán gazdag növénygyűjteménye, hanem nagysága, sokrétűsége és a melegházak nagy száma miatt is Európa egyik legjelentősebb építménye volt. Gyűjteményei a park attrakciói közé tartoztak, a kortársak sokat és sokszor írtak róla. A második világháborúban súlyosan megsérült, mégis a megmaradt épületekkel, különösen a középen elterülő oktogon formájú pavilonnal is lenyűgöző a nagysága és a szépsége. A háborús károk következtében megsérült keleti oldalon fekvő üvegházakat 1967-ben lebontották. Helyettük teniszpályákat építettek. Az északra fekvő teraszosan elhelyezkedő üveg- és melegházakat a háború után alig használták, állapotuk igen leromlott ezért 1969-en lebontották őket.

A Pálmaház előtti rész (Parterre) annak idején kúp alakúra vágott tiszafával, ill. a historizmus stílusának megfelelően lucfenyővel és kaukázusi fenyővel volt beültetve.

A tervezett LEOPOLDINA TÓ medrének kialakítását 1817-ben kezdték el. A sziklákkal és a növények betelepítésével 1824-ben lett teljesen kész. 1966-ban a müllendorfi vízvezeték elpusztulásával az elmocsarasodásával a tavat földdel betemették. A tó körvonalai azonban továbbra is felismerhetőek voltak. 1993 és 1997 között helyreállították a tó medrét, feltöltötték vízzel, megerősítették a meder alját és kőfalát. A vízzel való feltöltés a tó nyugati oldalán lévő artézi forrás szabaddá tételével és egy új vízvezeték kialakításával volt lehetséges.

A Pálmaház előtti lépcsősoron lefelé egy teraszra jutunk. A terasz falán szőlőt és fügét futtattak fel. Erről a teraszról érjük el a GESZTENYEFASORT. A formailag geometrikus alakzat érdekes kontrasztot nyújt a tájpark többi részével. Harich szerint ez a 18. század második feléből származó rokokó kert utolsó maradványa. A fasor déli részét 1990-91-ben revitalizálták. Benne mind nyáron, a hűvös lombok alatt, mind télen kellemes sétát tehetünk. Régebben a fasorban padok is várták az arra sétálót.

OBELISZK TÓ és környéke a legmagasabban fekvő tó a parkban. Nevét az 1871-ben emelt obeliszkről kapta. Az 1805 és 1808 között lefektetett Buchgraben-vízvezeték és a Gépház tó vize táplálta. Az 1803-ban üzembehelyezett gőzgéppel pumpálták fel a vizet a Gépház tóból. A kis tó funkciója a víztárolás volt, innen öntözték a kert egyes részeit. Először a Pálmaház üvegházaihoz vezető vízvezetéket építették meg, majd 1817-ben az építés alatt álló vízeséshez vezetőt a Leopoldina templomnál. 1991-ben sikerült a súlyosan megrongálódott Buchgraben-vízvezetéket rendbehozni és az Obeliszk tavat újra feltölteni vízzel. A tótól ösvény vezet felfelé az Obeliszkhoz.

AZ Obeliszket 1871-ben III. Esterházy Miklós herceg emeltette 31 éves korában elhunyt felesége, Sarah Child-Villiers of Jersey emlékére.

Az obeliszk a régi Egyiptomban a Napisten jelképe volt, később a hadvezérek szívesen állítottak obeliszket győzelmük emlékére is (pl. Julius Cézár Rómában vagy Bonaparte Napoleon Párizsban). Az obeliszk az évszázadok során több jelentésűvé vált: mint a tűz, a nap, a hercegi dicsőség, a racionális értelem a szabad kőműveseknél, a férfias erő és a halál legyőzése.

A MÁRIA TEMPLOM nevét Mária Hermenegilde Esterházy (született Liechtenstein) hercegnőről kapta. Charles Moreau építész és festő tervei alapján kezdték el építeni 1804-ben, 1805-ben lett kész.

A GLORIETTE nevét már az építkezés ideje alatt kapta és mindmáig megtartotta. 1995-ben tűz pusztította el, komoly károkat okozva az épületben. Helyreállítása 1999-ben kezdődött és 2004-ben fejeződött be. Kávéházként és rendezvények céljára üzemel. Teraszáról gyönyörű a kilátás a városra és a környékre.

A Glorietteallee bejáratánál található a nemrég kívülről helyreállított egykori KERTÉSZHÁZ. Feltűnő a különös ferdén épített ház, amelyre nem találni semmiféle topográfiai vagy építészeti magyarázatot. Ez a régi ház a 18. században a rokokó kert észak-nyugati vége volt. Egy épületegyüttes része volt, amely a déli irányból gazdasági épületekkel, a keleti irányból pedig az egykori Pálmaházzal és Színházzal alkotot kerek egészet és így a kastélyt kivéve a park egyik legöregebb épülete.