A Kárpátokhoz tartozó Tátra, mely csupán 750 négyzetkilométeren terül el, az Alpok és a Kaukázus közötti terület legmagasabb hegysége. A terület egynegyede Lengyelországhoz, a többi pedig Szlovákiához tartozik. Míg a Magas-Tátra főleg kristályos kőzetekből áll és sziklák, hegyes csúcsok jellemzik, addig az Alacsony-Tátra üledékes kőzetekből felgyűrt domborulatait megszelidítette a jégkorszak. A hegység legmagasabb pontjai, a 2655 méter magas Gerlahfalvi-csúcs és a 2632 méteres Lomnici-csúcs Szlovákiában találhatók. Lengyelországban a Rysy emelkedik 2499 méterével a legmagasabbra.
A Tátra "felfedezése" a 14. századra nyúlik vissza. Az első felfedezők hegyi legelőket kereső kecskepásztorok voltak, őket követték az ércek után kutató bányászok. Ez utóbbiak a 17.-18. században érckohókat építettek a völgyekben, ezeket azonban rossz jövedelmezőségük miatt bezárták a 19. században. Lassan a vadászok, növénygyűjtők és természettudósok, majd a költők, festők és zeneszerzők is felfedezték maguknak a gyönyörű tájat, hogy ihletet merítsenek műveikhez. Századunkban már a turizmus is egyre jelentősebbé vált. Ennek veszélyeit hivatott elhárítani az 1873-ban Galíciában alapított Tátra-egylet, amely tevékenysége során elérte, hogy nemzeti parkokat alakítsanak ki a hegységben. Az 1954-ben alapított Tátrai Nemzeti Park több mint 20 000 hektárával Lengyelország második legnagyobb természetvédelmi területe.
A Tátra az óceáni és a kontinentális éghajlat határán nyúlik el. Gyakran hirtelen leesik a légnyomás, ami az itt "halny"-nak nevezett, akár másodpercenként 100 méteres sebességgel is pusztító főn kialakulásához vezet. 1800 méter felett az évi csapadék mennyisége eléri az 1600 millimétert.
A Tátra, főleg alpesi növény- és állatvilága szigorúan védett. Jellemző növényei a cirbolyafenyő és az erdei törpefenyő, legszebb virágai a helyiek által "cicamancs"-nak nevezett havasi gyopár és a turbánliliom, tavasszal pedig lila krókusz virít. A faunát leginkább a szarvas és a zerge képviseli, bár a hegyekben elszórtan találkozhatunk mormotával, medvével és sasokkal is. A természet sokfélesége és kivételessége miatt az UNESCO a nemzetközi bioszférarezervátum-lánc tagjának nyilvánította a Tátrát.
Lengyelország területén a turisták számára 250 km, különböző nehézségi fokozatú vándorút áll rendelkezésre. Nehezebb túrák esetén a Himalájában vagy az Andokban tapasztalatot szerzett vezetőt érdemes fogadni. A hegység nyugati részében a karszttevékenységnek köszönhetően mintegy 550 barlang van, közülük néhányat a turisták is látogathatnak.
A túrázás azonban nem csak élvezet: az 1909-ben Zakopánéban alapított hegyimentő szolgálat adatai szerint egyedül a Tátra lengyel részében 600 halálos áldozatot követeltek a hegyek. Azonban az egyre jobb edzéseknek és a legmodernebb hegymászó- és mentőfelszerelésnek is köszönhetően évről évre csökken a halálos balesetek száma.
A természetre nemcsak a turisták jelentenek veszélyt. A felső-sziléziai és a krakkói iparvidék szennyező anyagai már most komoly károkat okoznak az erdőkben. A természet védelme érdekében tett első lépésként a környéken a többnyire alkalmazott szén- és kokszfűtésről a gáz- vagy a geotermikus energiára épülő fűtésre térnek át.
|
Értékeld te is!