Zürich 2024-ben a világ legdrágább városa.
A Szent Péter-templom (Peterskirche), Zürich óvárosában eredetileg a 8. században épült, majd sok változáson átesve a 13. században, majd 1705-ben is újraépítették. A toronyóra óralapja 6,64 méter, ezzel Európa legnagyobb órája.
A zürichi óvárosban található Grossmünster a város nevezetessége, amely a 16. században Huldrych Zwingli és Heinrich Bullinger vezetésével a reformáció kiindulópontja volt. A templom különösen Sigmar Polke rendkívüli, achátból készült ólomüvegablakai, a román kripta és Augusto Giacometti (1932) kórusablaka, valamint a kerengőben található Reformációs Múzeum miatt vonzó látványosság.
Zürich hegyéről, az Uetlibergről mesébe illő kilátás nyílik a hegy lábánál elterülő városra, a csillogó vizű Zürichi-tóra és a svájci Alpokra. Emellett a város különböző pontjain található épületek is nagyszerű kilátást nyújtanak környezetükre. Zürich belvárosában, a Limmat partján áll az impozáns Grossmünster katedrális, amelynek egyik tornyába, a Karlsturmba mindenképp érdemes felmenni.
A pezsgő életű, divatos Zürich-West negyedben áll Svájc legmagasabb épülete, a 35. emeletről nyíló kilátás mellé kellemes italokat kínáló Prime Tower. A Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola impozáns épülete előtt elterülő 3500 négyzetméteres teraszról, amely a városi ünnepségek tűzijátékainak is helyet biztosít, gyönyörűen belátni Zürich egész belvárosát.
Zürichben fürdőzhetünk az Alpokra kilátást nyújtó Zürichi-tóban vagy úszhatunk az óvároson keresztülfolyó Limmat vizében is. A Grossmünster katedrálisra kilátást nyújtó „Frauenbadi” fürdőben kizárólag hölgyek fürdőzhetnek és napozhatnak. A Schanzengraben mentén található folyóparti fürdőbe pedig napközben kizárólag férfiaknak szabad a belépés. Az este beálltával azonban mindkét fürdő megnyitja kapuit a másik nem számára is, hogy a vízparton pihenjék ki a nap fáradalmait.
Esténként számos további fürdő működik bárként és szórakozóhelyként, ezek az úgynevezett fürdőbárok (Badi-Bars). Szintén közvetlenül a vízparton, a Zürichi-tó partján található a Quai 61 étterem, amelynek romantikus hangulatához hozzájárul a csillogó víztükör, a zöldellő part és a hófödte hegyek látványa is.
Aki Zürichbe látogat, semmiképp ne felejtse el megcsodálni a Fraumünster templomot díszítő híres Chagall-ablakot.
Az összefutó viaduktok találkozásánál nyitotta meg kapuit 2010. szeptember 4-én Zürich első piaccsarnoka. Az egyedülálló atmoszférával rendelkező piactéren a kereskedők az élelmiszerek teljes tárházát kínálják friss gyümölccsel, hússal, halakkal, sokrétű és változatos árukínálattal. A további 36 viaduktívben számos üzlet, két étterem, szabóságok és különböző szolgáltatások csábítják a nézelődőket és ínyencségekre vágyókat. A két viaduktot 1894-ben építették és mai szemmel fontos kortanúként vázolnak fel egy letűnt érát, mutatják be a vasút technikai és Zürich ipari fejlődését.
Kunsthaus Zürich állományát egyesítették a Bührle-gyűjteménnyel, a kollekció a Kunsthaus új, David Chipperfield brit sztárépítész által tervezett szárnyában kapott helyet. Zürich így szeretné kiérdemelni Párizs mellett a francia impresszionizmus egyik legjelentősebb európai központjának címét.
Az Emil Bührle zürichi iparmágnás (1890-1956) által létrehozott kollekció az egyik legjelentősebb impresszionista magángyűjtemény a világon mintegy 180 képpel és szoborral, köztük az impresszionista mesterek több főművével.
A Bührle kollekciót a közönség sokáig egy zürichi magánmúzeumban tekinthette meg. 2008-ban álarcos betörők ellopták Cézanne, Degas, Monet és Vincent van Gogh egy-egy remekművét. A minden idők legnagyobb svájci
műkincsrablása során elvitt, összesen 160 millió dollárt érő négy kép közül eddig csak kettő - Monet és van Gogh műve - került elő.
A német születésű Bührle vagyonát az Oerlikon lőszergyár alapozta meg, amely a második világháború idején mindkét félnek szállított hadianyagot. Az iparmágnás az 1940-es évek végén visszaadott vagy újból megvásárolt több olyan alkotást, amelyekről kiderült, hogy a nácik zsidó családoktól rabolták el. Bührle jóhiszeműen vásárolta ezeket a munkákat és a gyűjtők között az egyik első volt, aki szembenézett az eredetük kapcsán felmerült kérdésekkel.
A Le Corbusier pavilon 1967-es megnyitása óta kiállítási helyszínként működik. A Zürichi-tó partján álló, mintegy 650 négyzetméter alapterületű, négyszintes műemléképület az építész utolsó alkotása és az egyetlen, amely fémből és fából épült.
|
Értékeld te is!