Santa Maria delle Grazie - Utolsó vacsora

A Santa Maria delle Grazie egy templom és domonkos kolostor Milánóban. A kolostor refektóriumában található Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című világhírű freskója, "akinek munkája új korszakot jelentett a művészettörténetben" - írja az Unesco.

A refektórium szerves része a Santa Maria delle Grazie építészeti komplexumának, amelyet Bramante a 15. század végén, a Sforza uralkodása alatt fejezett be. Az épület 1980 óta az UNESCO világörökség része.

Leonardo 1495 és 1497 között készítette Az utolsó vacsorát. Ez "vitathatatlanul a világ egyik festészeti remekműve" - írja az UNESCO, értéke "elválaszthatatlan attól az építészeti komplexumtól, amelyben készült".

A festményen Leonardo azt a pillanatot ábrázolta, közvetlenül azután, hogy Jézus azt mondta: "Egyikőtök el fog árulni engem". Leonardo megváltoztatta a kompozíció klasszikus értelmezését, Jézust a 12 apostol közé helyezte, és négy, három alakból álló csoportot hozott létre a 12 apostol mindkét oldalán.

Ez a vacsora legdrámaibb pillanata, amelyben minden apostol felteszi magának és a többieknek a kérdést, hogy ki lehet az áruló. Leonardo arra összpontosít, hogy Jézus szavai milyen hatást gyakorolnak az apostolokra, milyen reakciót váltanak ki belőlük, gondolataikat és érzelmeiket gesztusaikon és arckifejezéseiken keresztül ábrázolja. "Nagyszerűen megörökíti" őket, olyan módon, ahogyan korábban még soha nem próbálták.

A művész zsenialitása a fény és az erős perspektíva használatában is megmutatkozik.

Leonardo nem freskóban dolgozott, hanem temperával, kétrétegű, a festéket nem szívó felületen. Ez a munkamódszer lehetővé tette a művész számára, hogy kifinomultabb chiaroscuro-effektusokat érjen el, és napról napra úgy módosítsa a művet, ahogyan ő jónak látta; azonban éppen ezért a festmény sokkal inkább ki van téve az idő okozta károknak. Vasari már 1568-ban rámutatott a technikával kapcsolatos problémákra.

Emiatt is mindig kudarcot vallottak a különböző kísérletek, amelyek arra irányultak, hogy a festményt eredeti helyéről eltávolítsák anélkül, hogy maradandó károsodást okoznának rajta.

A templom

I. Francesco Sforza, Milánó hercege rendelte el, hogy építsenek dominikánus kolostort és templomot a város egyik terére, ahol egy korábban, Szűz Mária tiszteletére fölszentelt kápolna már állt. A kolostor 1469-ben készült el, a templom 1492-93-ra. Milánó új uralkodója, Ludovico Sforza elhatározta, hogy az épülő templomnak a Sforza-család temetkezési helyéül is szolgálnia kell, így - vélhetően Donato Bramante tervei alapján - 1494-re átépíttették a templom apszisát.

Az egykori kolostor épületei, az udvarok és átjárók a templomtól balra helyezkednek el. A térről nyílik a főbejárat, innen egy kis előcsarnokon keresztül megközelíthető a refektórium is, ahol Az utolsó vacsora (Il Cenacolo) látható. A kolostorba a templomon keresztül lehet bejutni.

Az utolsó vacsora

Ludovico Sforza kérte fel 1495-ben Leonardo da Vincit a híres evangéliumi jelenet megörökítésére. A kép 1497-re el is készült, de alig 20 évvel utána már kétségessé vált, hogy képes lesz-e ellenállni az időnek. Leonardo ugyanis eltért a freskófestészet addig ismert technikájától: erős temperát használt, amelyet csirizzel és gipsszel preparált falrétegre vitt fel. Nem tudni biztosan, az eljárás helytelensége vagy egyszerűen a fal nyirkossága miatt, a 16. században a nagy mű állapota egyre romlott és a század végére már menthetetlennek ítélték. Ráadásul a falba egy ajtót is vágtak, amelynek a festmény egy része áldozatul esett.

Két évszázadon át nem túl sokat tettek megmentésére. A 20. század elején többször neki fogtak a restaurálásnak, ekkor sikerült a színek reprodukálásával egyidejűleg elszigetelniük a képet a nyirkos faltól. 1943. augusztus 15-én angol-amerikai légicsapások miatt bombatalálat miatt a refektórium beomlott, de Leonardo alkotása sértetlen maradt. A terem újjáépítése során sikerült a korábbi helytelen restaurálási kísérletek nyomait eltüntetni, s helyreállítani freskót. Ekkor akadtak rá legfelső réteg alatt Leonardo saját kézjegyére.

Az utolsó vacsora restaurálása

2019-ig elvégezték Leonardo da Vinci freskóján a legkorszerűbb megőrzési munkálatokat, és új szellőzőrendszert is kialakítottak.

A restaurációs munkák mellett megtisztították a levegőt is milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában, ahol a remekmű található. A kolostor mikroklímájának szabályozásával nemcsak a freskó időtállóságát javították, hanem azt is lehetővé tették, hogy ezután több látogató csodálhassa meg a művet.

Eddig egyszerre legfeljebb 25 látogatót engedtek be a freskóhoz, és mindenki csak 15 percet tölthetett a remekmű előtt, tehát a látogatási időben mintegy 1300 ember tekinthette meg naponta, ráadásul jó előre kellett foglalni. A korlátozások miatt eddig évente legfeljebb 400 ezer ember tekinthette meg a reneszánsz zseni egy főművét.

Az új szellőzőrendszer napi 10 ezer köbméter levegő cseréjét teszi lehetővé a 3500 köbméterrel szemben. A különleges szűrőrendszer beépítésével Leonardo halálának 500. évfordulójára, 2019-re készültek el.

Belépő

A műalkotások további védelme és megőrzése érdekében szigorú korlátozások vonatkoznak arra, hogy hányan láthatják egyszerre: csak 25 fős csoportok 15 percenként. Naponta legfeljebb 1300 látogatót engednek be a refektóriumba.

Az Utolsó Vacsora keddtől vasárnapig, 8.15-19 óráig látogatható. Utolsó beengedés 18.45-kor. 

Január 1-jén, december 25-én és május 1-jén zárva.

A jegyeket előre, online kell megvásárolni. Enélkül nagyon kicsi az esély, hogy meg tudjuk tekinteni az alkotást.

ÁR: 10,00 € (+ 2,00 € foglalási díj)
KEDVEZMÉNYES: 5 00 € (+ 2,00 € foglalási díj)