» Olaszország » Lombardia » Milánó
Francesco Sforza (1401- 1466) építtette újjá a Castello Sforzescót, amely a Viscontiak rezidenciája volt, mai formáját azonban az ő idejében nyerte el. A hatalmas, park közepén álló, négyzet alaprajzú építményt először védelmi célra alakíttatta ki, de egyre inkább uralkodói palota lett belőle. Ma múzeum és képtár található benne, itt van Michelangelo Rondanini Pietája. Francesco nevéhez fűződik a Filarete tervezte egykori hatalmas kórház, az Ex-Ospedale Maggiore Sforcesco építése is, melyben ma a milánói egyetem fakultásai működnek.
A 15. század végén, Ludovico il Moro herceg idejében a Sforza-kastély a reneszánsz kor legragyogóbb, legelegánsabb és legművészibben berendezett hercegi székhelyeinek egyike volt. A herceg érdeme, hogy ebben az időben nemcsak a képzőművészetek, de az irodalom, a zene és a tudományok is virágzásnak indultak. A kor számos zseniális művésze közül itt dolgozott Leonardo da Vinci (Sala della Asse és Saletta Negra), valamint Bramante (Ponticella di Lodovico, Cortile della Rochetta) és mellettük még sok más kiváló művész is. Alkotásaikból azonban a későbbi átalakítások és pusztítások miatt kevés maradt az utókorra.
A vár korábban Castello di Porta Giovia néven volt ismert, nevét a középkori városfal egyik kapuja után kapta, mely a közelében állt. Mai nevét a 19. század eleji restaurálások során kapta, amikor az építmény a város tulajdonába került. A második világháborúban súlyosan megsérült, de sikeresen helyreállították és termeit múzeummá rendezték be:
Museo d'Arte Antica: a Milánói Hercegség idejéből származó műalkotásokat, valamint ókeresztény tárgyakat és relikviákat mutat be
Museo degli strumenti musicali: hangszermúzeum
Museo della Preistoria e Protostoria: Milánó őskori emlékeit mutatja be
Museo di Storia Contemporanea: Milánó modernkori történetét mutatja be
Museo Egizio di Milano: ókori egyiptomi tárgyakat mutat be.
A kutatók talajradar és lézerszkenner segítségével földalatti szerkezeteket azonosítottak alig néhány méterrel a föld alatt. A járatok a Sforza-kastélyt egy közeli bazilikával köthetik össze.
A milánói Sforza-kastély alatt kutatók titkos alagutak - folyosók - sorozatát fedezték fel, amelyeket egykor Leonardo da Vinci reneszánsz művész és tudós vázolt fel, és amelyeken egy gyászoló özvegyember haladt keresztül.
Az alagutakat a Milánói Műszaki Egyetem szakértői fedezték fel, akik talajradarral és lézerszkennerrel térképezték fel a 15. századi erődítmény földalatti szerkezeteit. A képalkotás a föld alatt mindössze egy-két méter mélyen elhelyezkedő üregeket és folyosókat tárt fel.
„A cél a Sforza-kastély digitális ikertestvérének létrehozása, egy olyan digitális modell létrehozása, amely nemcsak a kastély jelenlegi megjelenését mutatja, hanem lehetővé teszi számunkra a múlt feltárását is, mivel olyan ősi szerkezeteket tár fel, amelyek már nem láthatók” - mondta Franco Guzzetti, a Milánói Műszaki Egyetem geomatikai kutatója egy közleményben.
A munkások 1358-ban kezdték el építeni a Sforza-kastélyt, de a várat egy politikai zavargások idején, körülbelül egy évszázaddal később lerombolták. Francesco Sforza, Milánó hercege 1450-ben elrendelte, hogy a romokon új várat építsenek. Halála után fia, Ludovico - akit sötét bőrszíne és haja miatt il Moro, azaz „a mór” néven is ismertek - biztosította a milánói hercegséget, és folytatta a vár felújítását.
Ludovico számos művészt - köztük Leonardót, Donato Bramantét és Bernardino Zenale-t - bérelt fel, hogy díszítse az épület falait. Leonardo freskói a kastély Sala delle Asse, azaz „A fadeszkák terme” című termében láthatók. Ez idő alatt a vár ghirlanda (külső fal) alatt katonai célokra épített titkos átjárókat is dokumentált.
„Ez az átjáró Leonardo rajzain megörökítve, régóta legendák és jelentős spekulációk tárgya” - áll a közleményben. „Most azonban a technológiának köszönhetően úgy tűnik, hogy létezése megerősíthető”.
Történelmi feljegyzések szerint Ludovico azért rendelte el egy földalatti átjáró építését, hogy könnyen megközelíthesse a milánói Santa Maria delle Grazie-bazilikát, ahol a feleségét temették el. Ludovico 1491-ben vette feleségül Beatrice d'Estét, Ferrara hercegének lányát. Házasságuk a korban „szokatlanul harmonikus” volt, de rövid életű: Beatrice 1497-ben szülés közben meghalt. Ludovico titkos alagútja - amely több mint fél mérföld hosszan húzódhatott - az özvegyember számára magánlátogatásokat biztosított volna, és ostrom esetén menekülési útvonalként szolgált volna.
A kutatók talajradarral vizsgálták a kastély területét, amely úgy működik, hogy rádióhullámokat bocsát ki a földbe, és jeleket küld vissza egy antennára. Ezeket a szkenneléseket végül arra lehetne használni, hogy a turisták számára kiterjesztett valóságélményeket vagy virtuális látogatásokat hozzanak létre - mondta el Claudio Salsi, a vár múzeumainak történelmi igazgatója az ANSA-nak.
Francesca Biolo, a Milánói Politechnikai Egyetem építészmérnöke a közlemény szerint a szkennelések csak az első lépést jelentik a Sforza-kastély alagútjai titkainak feltárásában.
„A [talajradaros] technológia kiegészítette a 3D-s modellünket azzal, hogy adatokat szolgáltatott a jól ismert, de megközelíthetetlen terekről, feltárta az ismeretlen járatokat, és ötleteket javasolt e titkos járatok további kutatásához” - teszi hozzá.
|
Értékeld te is!