» Olaszország » Emilia-Romagna
Falfestményei: fő műve, a Mária mennybevitele a pármai dóm kupoláján és a San Paolo bencés kolostor freskói.
1534. március 5-én halt meg Correggio, eredeti nevén Antonio Allegri olasz festő, a pármai iskola legnagyobb mestere. 1494 augusztusában született a Modena közelében lévő Correggióban, kereskedő családban. Első tanítója talán nagybátyja, Lorenzo Allegri lehetett, aki szintén festő volt. 1503 körül Modenában tanult, majd Mantovába ment, ahová még Andrea Mantegna, a jeles kora-reneszánsz festő 1506-os halála előtt érkezett. Úgy tartják, ő fejezte be Mantegna családi kápolnájának két kerek festményét, a Krisztus sírbatételét és a Madonna szentekkel címűt, a mantovai San Andrea templomban. Fiatalkori műveiben Mantegna erős hatása érvényesült, de festői alkata inkább Leonardóhoz közelítette, sokszor alkalmazta a chiaroscurót, a fény és árnyék finom kezelését, amely a kontúrokat ellágyítja, és a légkör távlatosságát kölcsönzi a képnek. Pályája elején Rómában is járt, itt erősen hatottak rá Michelangelo és Raffaello vatikáni freskói.
Mantova után főleg Pármában és Correggióban élt (az utóbbi városban halt meg), első hiteles festményét, a Szent Ferenc Madonnáját 1514-ben a correggiói San Francesco-templom számára készítette. Színvilága egyre gazdagodott, vallási tárgyú képei közül említendők a Jézus születése, a Királyok imádása ás a Krisztus elbúcsúzik anyjától.
1518-ban kapta első pármai megbízatását, a San Paolo konventben az apácafőnöknő fogadószobájának mennyezetfreskóját, majd a San Giovanni Evangelista kupolájában festette meg Krisztus mennybemenetelét. E templom apszisában készítette el a Mária megkoronázása című képét, e műve már az érett reneszánsz jegyeit mutatja, érezhetően Michelangelo hatása alatt készült.
A pármai székesegyház kupoláját díszítő, Mária mennybemenetelét tekintik fő művének. Ez már a barokk drámai, illuzionisztikus mennyezetfestményeinek előhírnöke, az egész építészeti felületet egyetlen egységnek tekinti, óriási léptéket alkalmaz, a kupolát a mennybolttal azonosítja. A felhők között alakok rövidülését korát megelőző merészséggel oldotta meg, a csegelyekben a négy evangélista látható. Ezt tartják az olasz festészet egyik leghatásosabb együttesének.
További műveit három csoportra osztják: a hatalmas oltárképek, a finom megoldású, egyéni ájtatosság céljára készült kisméretű festmények, s a mitológiai tárgyú, költői és érzéki hatású művek. A Drezdában látható Pásztorok imádását Éjszaka néven, a pármai Szent Jeromos Madonnáját Nappal néven is emlegetik - az elsőn a mozgás és a fény ábrázolása már barokk jellegű, a második Correggio színkezelésének mintapéldája.
Kései oltárképeit, de kisebb műveit is meghitt, családias hangulat és meleg líraiság jellemzi: Kosaras Madonna, Mária imádja a gyermek Jézust (Uffizi Képtár, Firenze). Szent Katalin misztikus eljegyzése a XVI. századi női szépségeszmény megfogalmazása. Correggiót izgatták az olajfestés technikai lehetőségei, a festmény textúrájának érzéki szépsége, a legérdekesebb hatásokat mitológiai képein érte el, ilyen a Danaé (Rómában), a Ganümédesz elrablása, a Jupiter és Ió (e kettő Bécsben). Képeinek erotikája hangsúlyos, mégsem nem lép túl sehol a kor által elfogadott határokon.
Hatása a késői pármai festészetben, különösen Parmigianino manierizmusában mutatható ki, igazi tanítványai nem voltak, legfeljebb utánzói. Dekoratív elveit elsősorban a pármai születésű Giovanni Lanfranco vette át, később Correggio lett a francia rokokó festők nagy példaképe, képeit tömegesen másolták az Itáliába látogató művészek. Szoptató Madonnája és több rajza is látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban.
A nagy francia író volt pármai háza. 1838 végén, ötvenkét nap alatt írta meg élete fő művét, A pármai kolostort.
Parma volt szűkebb hazája Giambattista Bodoninak, a nyomdászat és betűmetszés fejedelmének.
|
Értékeld te is!