» Olaszország » Campania » Nápoly
Campania legrégebbi desszertjét, a sfogliatellát a 17. században találták fel az Amalfi-parti Conca dei Mariniben található Santa Rosa kolostorban. Egy nápolyi cukrász, Pasquale Pintauro később megszerezte az eredeti receptet, és 1818-ban kezdte el árulni a süteményt az üzletében.
A szerzetesi köpenyre emlékeztető sfogliatelle-t hagyományosan ricottával, búzadarával, tejjel, kandírozott tojással és cukorral töltik; a töltelék változhat, és tartalmazhat mandulamasszát vagy kandírozott citromhéjat is. A tésztát zsebekké formázzák, és addig sütik, amíg a rétegek szét nem válnak, hogy a sfogliatella jellegzetes barázdái kialakuljanak.
A híres nápolyi desszert, amelyet hagyományosan húsvétkor fogyasztanak, de valójában minden alkalomra megfelel, a pastiera napoletana ricottából, kandírozott gyümölcsökből, tojásból, cukorból és tejben főzött búzából készül.
A modern pastiera-t is egy kolostorban találták fel, ezúttal Nápolyban. A pastiera-t néhány nappal fogyasztás előtt kell elkészíteni, hogy a különböző ízek jól összeérjenek. A megfelelő, "ruoti" nevű edényekben kell tálalni, hogy ne morzsolódjon össze.
A ma már Nápoly szinonimájává vált desszertet valójában nem Nápolyban találták fel, hanem Franciaországban (amelyet viszont egy klasszikus lengyel desszert ihletett), majd később az olasz városba exportálták.
A tésztatechnika és a kovászolási idő alapvető fontosságú a jó babà elkészítéséhez. A tésztát hosszú ideig hagyják kelni egy hosszúkás kúp alakú törzsben, majd nagyon forró sütőben sütik. Ez adja a borostyán színét és jellegzetes "gomba" alakját. Miután megsült, legalább egy napig hagyják száradni, hogy a nedvesség nagy része távozzon belőle. Ezután részben forró folyadékkal teli nagy tartályokba merítik, amelyek vagy cukorszirupot, vagy rumot (klasszikus változat), vagy más szeszes italt, például limoncellót tartalmaznak.
Nápolyban nincs apák napja zeppole nélkül, de ez a klasszikus sütemény egész évben népszerű. Lisztből és vízből készül; a tésztát aztán mélyhűtöttre sütik, porcukorral meghintik, és a klasszikus változatban crema pasticcera (pudingkrém) és három fekete cseresznye töltelékkel töltik; a változatok között szerepel a zselé, a cannoli-stílusú tésztakrém vagy a vajas-mézes keverék.
A graffa egy lisztből, tojásból és élesztőből álló, cukorral bevont sült fánk, amelyet általában farsangkor készítenek, de egész évben kapható.
A graffát a 18. században, Campania osztrák uralma alatt találták fel. Valójában az osztrák Krapfen, a lekvárral töltött kis sült édesség átdolgozott változata.
|
Értékeld te is!