Monet háza Givernyben

Claude Monet 43 évig élt ebben a házban, 1883-tól haláláig, 1926-ig.

Giverny-t Monet először egy vonatablakából látta meg, és azonnal beleszeretett. Először csak egy házat bérelt itt, majd 1890-re összegyűjtött elég pénzt ahhoz, hogy megvegye. Ő maga tervezte meg a kertjét, melyről később a "Híd a vízililiomok felett" képét festette.

A legújabb kutatások szerint Claude Monet több száz vízililiomos képét semmisítette meg. A kritikusok ugyanis nem rajongtak értük, a festőt pedig kételyek gyötörték.

1927 májusában, öt hónappal a festő halála után Georges Clemanceau, Franciaország korábbi és jövőbeni miniszterelnöke, a művész közeli barátja a Le Gaulois című lap egyik újságírójának azt mondta, Monet akkor esett neki a képeinek, amikor dühös volt. Dühét pedig az elégedetlensége szülte. "Ő volt saját maga legnagyobb kritikusa. Tökéletességre törekedett, ezért pusztított el képeket" - mondta a politikus. 
  
A vízililiomos képek, amelyek ma több tízmilliós összegekért kelnek el a világ jelentős aukciósházainál, az 1950-es évekig nem örvendtek nagy népszerűségnek. Monet az után kezdte el festeni őket, hogy 1883-ban a normandiai Giverny-be költözött. Eleinte kis vászonra készültek, Clemanceau és egyik minisztere, Etienne Clémentel bátorította őt, hogy készítsen nagyméretű képeket a francia művészet népszerűsítésére. 

A közvélemény viszont fanyalgott, úgy vélte, hogy Monet korábbi munkái a szénaboglyákkal, a Szajnával és a katedrálisokkal jobban tükrözik Franciaországot. A fogadtatás kétségbe ejtette a művészt, aki hazája legünnepeltebb alkotója volt. Az átlagos munkások bérének négyszázszorosát kereste, garázsa zsúfolva volt előkelő automobilokkal (első gyorshajtási bírságát 1904-ben kapta). Műveiért mesésen gazdag amerikai és japán gyűjtők és műkereskedők vetélkedtek, és rendre elzarándokoltak Giverny-be, ahol Franciaország legjobb konyhája várta őket.

1922-ben Monet megállapodott az állammal arról, hogy 22 vízililiomos képet az Orangerie-nek adományoz. Látása közben sokat romlott, így csak nehezen tudta folytatni a munkát, amelytől el is tanácsolták. Utóbb barátjának, Marc Elder írónak panaszkodott, hogy hiba volt nagyméretű képeket készíteni, már alig lát, abba kell hagynia a festést.

Monet 1926-ban halt meg, az Orangerie-ben 1927-es nyílt kiállítás pedig - ahogy attól a festő tartott - kudarc lett. "Csak uszodák dekorálására jók", "egy idős ember munkái", "a vulgáris amerikai ízlést talán kielégíti" - írták a kritikusok.

1929-ben bekövetkezett haláláig Clemanceau sokszor ellátogatott a galériába, nem értette a barátja műveivel szembeni közönyt. A tárlat és a vízililiomos képek megítélése Ellsworth Kellynek, a kortárs művészet későbbi egyik legnagyobb alakjának köszönhetően változott meg. Kelly 1944-45-ben amerikai katonaként Franciaországban állomásozott.

Ellátogatott Giverny-be, ahol halomra álltak a feltekert vagy egyszerűen csak a földön heverő vízililiomos vásznak. Amerikában a nagyméretű alkotások akkoriban váltak népszerűvé Mark Rothko és Jackson Pollock révén. Az amerikaiak mentették meg ezeket a képeket, és az 1950-es években ők kezdtek el alkotásokat vásárolni Monet giverny-i műterméből.

Monet és családjának számos tagja a falu temetőjében van eltemetve.

A közelben található az Impresszionisták Múzeuma.

A filmrészleten Monet Giverny kertjében plein air fest fehér öltönyben: