D-Day emlékhelyek Normandiában

Normandiában 1944. június 6-án reggel fél hétkor kezdődött meg a partraszállás az Omaha, a Utah, a Gold, a Juno és a Sword elnevezésű partszakaszokon. A La Manche-csatorna Caentől északra és északnyugatra lévő 80 kilométeres partszakaszán a mai napig láthatóak a harcok nyomai, egy kikötő és német bunkerek maradványai.

Az 1944. június 6-i normandiai akció a történelem legnagyobb partraszállási hadművelete volt, amely a nyugati front megnyitásával hozzájárult a náci Németország katonai összeomlásához és a második világháború befejezéséhez Európában. 

A jobbára D-napként (D-Day) emlegetett művelet az Overlord fedőnevet kapta. Dwight Eisenhower irányításával nem sokkal éjfél után a szövetségesek - kétévi katonai, politikai és lélektani előkészület után - ötezer tonnányi bombával árasztották el az Atlanti-óceánnak a franciaországi Le Havre és Cherbourg közti partszakaszát, majd több hullámban 23 ezer ejtőernyőst dobtak le, hogy azok a nehéz terepen segítsék a hídfőállások megteremtését.

Hajnali fél héttől ötezer brit, amerikai és kanadai hajóról nyitott heves tüzérségi tűz közepette 20 ezer harci jármű és 156 ezer katona szállt partra öt helyen, az Omaha, Utah, Gold, Juno és Sword elnevezésű partszakaszokon, s ezzel megkezdődött az Atlanti Fal néven ismert német erődrendszer felszámolása. A német légierő alig ötszáz gépével szemben a szövetségesek 12 ezer repülővel támadtak, a szárazföldön 30 ezer német katona próbált ellenállni.

A németek már régóta számítottak egy szárazföldi támadásra, de nem Normandiában, hanem leginkább Calais-nél, ahol a Franciaország és Anglia közötti La Manche csatorna a legkeskenyebb. Haderejük jelentős részét ide összpontosították. Hitler alapvetően elterelő műveletnek tartotta a szövetségesek csapatmozgásait. Június 6-án a német erőket irányító Rommel tábornokot csak reggel 10-kor, Hitlert 11-kor értesítették a szövetségesek inváziójáról. A tábornagy folyamatos követelése ellenére Hitler július közepéig sem volt hajlandó haderőt megmozgatni, és Észak-Afrikából sem érkezett segítség Európába.

Ennek ellenére a sikeres D-napot követően a tervezettnél nehezebbeknek és hosszabbaknak bizonyultak a normandiai harcok, amelyben hárommillió katonát mozgósítottak. A németek szívósan védték állásaikat, legfőképpen a stratégiai szempontból fontos Cherbourg és Caen városát. Igazi áttörésre július legvégén került sor, amelynek eredményeként augusztus 25-én Charles de Gaulle tábornok és a szövetséges csapatok bevonulhattak Párizsba. Szeptember 5-én Brüsszel, szeptember 12-én pedig Le Havre is felszabadult.

A szövetségesek az első 24 órában több mint tízezer katonát veszítettek, többségüket lelőtték a németek vagy pedig a vízbe fulladtak. Német oldalon 5 és 9 ezer közé tehető az első napon elesett katonák száma. A normandiai katonai temetők 110 ezer katona maradványait őrzik.

Moszkva már 1941-ben javasolta a brit kormánynak a második, nyugati front megnyitását, 1942-ben pedig már követelte, hogy az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erői kezdjenek Nyugat-Európában nagyméretű hadműveletekbe, és ezzel kényszerítsék a német hadvezetést, hogy legalább 40 hadosztályt vonjon el a keleti frontról.

A három kormány 1942. június 12-én Londonban, Moszkvában és Washingtonban hivatalos közleményt jelentetett meg, amely szerint "teljes megegyezés jött létre az Európában 1942-ben megnyitandó második front halaszthatatlan feladatait illetően".

Winston Churchill egykori brit miniszterelnök háborús emlékirataiból azonban kitűnik: az amerikai és az angol delegáció az 1941 decemberében tartott washingtoni konferencián megegyezett, hogy a két hatalom haderői legkorábban 1943-ban kezdik meg a behatolást Európába. Mire végül 1944-ben eljött a D-nap, a keleti fronton már a szovjet csapatok kezében volt a kezdeményezés.

A normandiai partraszállást követően a háború még 11 hónapig folytatódott: az amerikai és a szovjet csapatok 1945. április 25-én találkoztak a németországi Torgaunál.

Omaha Beach - 1. amerikai gyalogos hadosztály. (részletek)

Utah Beach - 4. amerikai gyalogos hadosztály. Sainte-Marie-du-Mont: Utah Beach Múzeum. (részletek)

Gold Beach - 50. brit gyalogos hadosztály

Juno Beach - 3. kanadai gyalogos hadosztály. Colleville-sur-Mer: Centre Juno Beach. 

Sword Beach - 3. brit gyalogos hadosztály

Pointe du Hoc. Az Omaha parttól 4 mérföldre nyugatra található a Pointe du Hoc magaslat, amely egy szikla tetejére épült nagy kaliberű ágyúkat tartalmazó bunkert rejtett. A támadás a 2. Ranger zászlóalj hajtotta végre és szabadította fel a területet. Hegymászó felszereléssel másztak fel a hegyre saját erejükből. Az eligazítás szerint a bunkerekben 155 milliméteres ágyúk voltak, de kiderült, hogy azok csak elöregedett, a Maginot-vonalból idehozott 75 milliméteres lövegek voltak.

Arromanches. D-Day Múzeum

Longues-sur-Mer

Pegasus Bridge, Bénouville. Memorial Pegasus

Sainte-Mère-Église. Airborne Museum. Voie de la Liberté.