Musée Nicolas-Poussin

Nicolas Poussin francia barokk festő 410 éve, 1594. június 15-én született a normandiai Les Andelys melletti Villers faluban. 

Szülei földművesek voltak, fiuk Les Andelys városban járt iskolába. Érdeklődése a festészet iránt 1612-ben ébredt fel, amikor Quentin Varin festő a városba érkezett, hogy a helyi templomban freskókat készítsen. Nála tanult egy ideig, majd Rouenba, később Párizsba ment. Szegénysége megnehezítette sorsát, s csak közepes mestereket talált magának, a németalföldi Ferdinand Elle és Georges Lallemond műhelyében dolgozott. Megismerve a Raffaello műveiről készült metszeteket, felébredt benne a vágy, hogy eljusson Itáliába.

Először 1621-ben indult el, de pénz híján csak Firenzéig jutott, s hamarosan visszatért Párizsba. Ezután megbetegedett, s hazament Villers-be. Második párizsi tartózkodása során Philippe De Champaigne bevonta őt a Luxembourg-palota díszítési munkáiba. Ismét Rómába indult, de csak Lyonig jutott. Visszatérése után egy hét alatt megfestett hat nagyméretű tablót jezsuita kollégiumnak, ezzel nyerte el Giambattista Marino, Medici Mária királyné udvari költőjének támogatását, akinek segítségével 1624-ben eljutott Itáliába.

Rómában fontos támogatója volt Cassiano del Pozzo, Barberini bíboros titkára, akinek gazdag régiséggyűjteményét sokat tanulmányozta. Maga Barberini - VIII. Orbán pápa unokaöccse - is a mecénása volt egy ideig. 1629-ben megnősült és a másik jelentős római francia festő, Claude Lorrain lakása közelében telepedett le.

Képei tárgyát 1629-33 közt Tasso műveiből merítette. Tiziano és más velencei mesterek nyomán stílusa romantikusabbá és költőibbé vált. Az 1630-as évek közepén Raffaello és az ókori Róma hatására eltávolodott a barokktól, s kialakította klasszikus stílusát, melyet élete végéig megőrzött.

1640-ben Richelieu bíboros hívására hazament Franciaországba, s XIII. Lajos udvari festője lett, de nem kapott kedvére való megbízásokat. Elkészítette ugyan a Louvre mennyezetdekorációjának tervét, a saint-germain-i és fontainebleau-i kápolna freskóinak munkáit vezette, de a francia művészekkel sem talált megfelelő hangot, így intrikáik miatt 1642-ben ismét Rómába utazott. Az örök városban igen népszerű volt, sétáin rendszeresen festészeti előadásokat tartott az érdeklődőknek.

Egészsége az 1660-as évek elején megromlott, utolsó műve a Négy évszak című sorozata. Felesége 1664-es halála után felhagyott a festéssel, 1665. november 19-én Rómában halt meg.

Nicolas Poussin a XVII. századi francia festészet legnagyobb mestere, a történeti tájképfestészet megteremtője és jelentős művelője volt. Klasszicizáló barokk művészete - noha csak két évig alkotott hazájában - a francia festők generációira hatott, többek között Davidra, Ingres-re és Cézanne-ra. A budapesti Szépművészeti Múzeumban látható a Pihenő Szent Család című képe, valamint a Krisztus siratása és a Mózes megtalálása című festményeinek másolata. Gaspard Poussin, a kiváló tájképfestő (1615-1675) a sógora volt, aki az iránta való tiszteletből vette fel a nevét.