» Olaszország » Sardegna » Szardínia
1500-as évek Szardíniáján egy Quinto Tibero Angelerio nevű orvos rendkívül sikeresen irányította Alghero járványügyi védekezését.
Angelerio helyi lakos volt, ám Szicíliában végzett egyetemet. Orvosi képzése alatt találkozott az ottani, 1575-ös pestisjárvánnyal, és amikor szülőföldjére visszatérve gyanús megbetegedéseket észlelt, azonnal munkához látott. Az első pár alkalommal még kérései lepattantak a város bürokráciájáról, de a spanyol alkirályhoz küldött kérelme, amelyben közel apokaliptikus állapotokat vizionált, végül megtette hatását, és karantén alá vonták a várost.
Maga a karantén intézménye nem volt új keletű (a középkori Itáliában többször alkalmazták pestisjárványok megfékezésére, innen ered a neve is: quarantina = 40 nap, ennyi ideig kellett a betegeknek izolálni magukat), Angelerio többi intézkedése viszont már modernebbnek számított. Betiltotta például az utcabálokat, táncokat és hasonló tömegrendezvényeket. Előírta, hogy háztartásonként csak egy ember menjen bevásárolni, sőt, a család többi tagja ne is lépjen ki az utcára.
Illetve, és ez volt az igazán forradalmi ötlete, hat láb hosszúságú távolságtartást írt elő abban az esetben, ha két ember mégis találkozott a városban.
Hat láb nagyjából két méter, ami körülbelül megegyezik azzal a hosszúsággal, amit ma ajánlanak a szakemberek a fertőzés elkerülése érdekében.
A térségben elterjedt pestiskórházak (lazarettók) felhúzása mellett elrendelte a fertőzöttek által használt tárgyak fertőtlenítését: ez két olyan intézkedés, ami a mostani koronavírus-járvány elleni védekezésnek is fontos része. Ezenkívül Angelerio munkára fogta a pestist túlélőket, többek között nekik kellett tömegsírokat ásni és halottakat cipelni. Ez a kezdetleges védettségi igazolvány talán nem jött annyira jól az élvezőinek, mint a jelenlegi, de a gondolat mögötte ugyanaz volt.
A szardíniai orvos járványügyi tevékenysége sikeresnek mondható. Habár Alghero elvesztette lakosságának körülbelül 60 százalékát, a pestis nem terjedt tovább a sziget többi részére, ami számtalan életet megkímélt. A betegség mindössze nyolc hónap után eltűnt Algheróból, és nem is tért vissza, csak hatvan évvel később. Ekkor azonban a város már felkészültebb volt: a főorvosok ugyanis szóról szóra követték Angelerio leírásait a karanténokról, távolságtartásról.
|
Értékeld te is!