Müncheni dóm

Egy frusztrált ördög lábnyoma a müncheni dómban

A legendák szerint 1468-ban Jorg von Halspach építész pénzt keresett egy új müncheni katedrális építéséhez, és végül alkut kötött az ördöggel: az ördög azzal a feltétellel biztosította a hatalmas épülethez szükséges pénzt, ha az a sötétség ünnepe lesz, és nem lesznek ablakai, amelyek beengedik a fényt.

Amikor az épület elkészült, von Helpach bevezette az Ördögöt, hogy szemügyre vegye a művét, és megmutassa neki, hogy betartotta az alku rá eső részét. Bár volt fény, úgy tűnt, hogy nincsenek ablakok, és az ördög elégedett volt. Ám amikor egy lépéssel tovább ment, az ablakok látványát elzáró oszlopok kinyíltak, és a becsapáson felbőszült dühében a lábával toporzékolt, örökre megjelölve a padlót a fekete lábnyomával.

A nagy fekete lábnyom még mindig ott van, sőt, a Frauenkirche személyzete és a lelkes idegenvezetők büszkén mutogatják. Sajnos a mitológiai eredettel van néhány probléma.

Az első probléma azonnal szembetűnő: a templom végében van egy hatalmas ablak, amelyet nem zárnak el oszlopok. Ezt 1620-1858 között egy hatalmas oltár mögött rejtették el, így lehetséges, hogy a történet ebben az időszakban bukkant fel.

A másik probléma magával a jellel van - a nagy lábnyomot egy olyan csempébe illesztették be, amely nem illik a környező padlóhoz. A templomot az évszázadok során többször restaurálták, a tető második világháborús beomlását követően hatalmas helyreállítási munkálatok következtek, és a munkálatok egy része csak nemrég, 1994-ben fejeződött be. A szerző, Joe Nickell szerint a templom igazgatója elismerte, hogy a most látható lábnyom egy "rekonstrukció", de nem világos, hogy pontosan miről van szó, vagy hogy mikor jelent meg először.

Elnémult müncheni harangok újjászületése

2003-ben ismét tíz harang kondult meg a müncheni Frauenkirche (Miasszonyunk temploma) két tornyából a megmaradt hét helyett.

A sokáig hiányzó három harang egyike már a XIX. században megrepedt. További kettőt a második világháború alatt beolvasztottak fegyvergyártás céljából.

Az három új harang nevet is kapott. A legnagyobb, 850 kiló súlyú neve Cantabona (azaz: énekeld a jót). A súlyban következő, az 540 kilós a Speciosa (szép hangzású) nevet kapta, míg a legkisebbet Mihály arkangyalról nevezték el. A héber eredetű név ugyanis a kereszténység és a zsidóság közötti kapcsolatra utal.