Baden-Baden

A Kurhaus Baden-Baden legszebb épülete, amely a XIX. században, 1821 és 1824 között épült, építője a karlsruhei, Friedrich Weinbrenner volt. A hosszan elnyúló impozáns palota hófehér központi része nyolc oszlopra "támaszkodik". S 1838 óta a világ egyik leghíresebb kaszinójának ad otthont, amelyről Marlene Dietrich azt állította, hogy a világ legszebb kaszinója.

A kaszinó mellett a Kurhaus híres hasonló nevű étterméről, csodálatos kertjéről, s még inkább versailles-i stílusban épült, pompás termeiről, egy fehér, egy vörös és egy sárga teremről. Amelyek az elmúlt években impozánsabbnál impozánsabb gáláknak, báloknak és koncerteknek adtak otthont.

A Fekete-erdő szélén fekvő, 55 ezer lakosú Baden-Baden hozzászokott a nyilvánossághoz, hisz a legkülönbözőbb hírességek - gazdagok és szépek - kedvelt üdülőhelye, s elegáns vásárlói paradicsoma.

Baden-Baden, mint a neve kétszeresen is jelzi, fürdőváros, a mélyből feltörő vízforrásoknak köszönhetően. "Már a rómaiak is?" Igen, már a rómaiak is előszeretettel relaxáltak e helyen.

Kései utódaik szmokingban, vodka-martinit sok jéggel rázogatva veszítenek vagy nyernek esténként irdatlan pénzeket a baden-badeni kaszinóban.

Hohenbaden várát a XI. században emelték. Sajnos az 1500-as évek óta romokban hever, de az új várkastély köszöni, kiváló állapotnak örvend. Baden-Baden belterületének 61 százalékát erdő borítja, ami kifejezetten hangulatossá teszi a helyet.

A játékkaszinó

Marlene Dietrich minden játékkaszinót ismert, és ezt tartotta a világon a legszebbnek. De nemcsak a legszebb, hanem a legrégibb is - 1824-ben kezdett üzemelni a Friedrich Weinbrenner által épített világhírű gyógyszállóban. Az Oos folyócska partja mentén azonban már sokkal régebben kezdték a játékot.

1748-ban tesz első ízben említést okirat Bade-Herbergennek adott szerencsejáték koncesszióról. Úgy tudják azonban, hogy már korábban is folyt szerencsejáték a Piac-téren álló tanácsházán, az egykori jezsuita-kolostorban, néhány vendéglőben és a kúrszalonban is.

Hírnevét a kaszinó egy véletlennek köszönheti: 1831 decemberszerencsejáték a párizsi játékkaszinókat. A francia kaszinótulajdonosokkal Jacques Benazet (1778-1848) is az Oos partjára érkezett és 1838-ban bérlőként átvette a kaszinó vezetését. Ezzel kezdődött a kaszinó fénykora, s az hogy Baden-Baden Európa nyári fővárosává épült ki.

Koronás fők, hercegek és nemesurak, gazdagok és szépségek, költők és gondolkodók keresték fel a fürdőhelyet. Akkor azonban még nem folyt játék a pompás termekben, amelyekben ma a rulettgolyó pörög. A szökőkutakkal, kínai vázákkal, aranyozott csillárokkal, tükrökkel és mennyezeti freskókkal pompázó fehér, vörös és zöld szalonokban koncerteket adtak és bálokat rendeztek. Parasztok, kézművesek és cselédek nem tehették be a lábukat.

Ennyi csillogásnak azonban árnyoldala is van. A világhírű orosz író, Dosztojevszkij 1867 nyarán az utolsó ingét is eljátszotta Baden-Badenban, s végül még a jegygyűrűje is elúszott. De már a XX. században is nem egy nagy tétért egzisztenciájával fizetett egy-egy játékos. Néhány éve nagy feltűnést keltett egy autókereskedő és egy bankigazgató esete: kétszámjegyű összeget vesztettek milliókban. Egy 45 éves karlsruhei férfi ott helyben adott kifejezést dühének: 1988-ban terepjárójával nekihajtott a kaszinó épületének.

Kétszáz év elteltével a játékkaszinó most pechsorozatot él át. Amióta ugyanis 1996-ban Stuttgartban megnyílt az állami konkurencia, azóta jelentősen csökkent Baden-Baden látogatottsága és bevétele is. És a negatív trend azóta is tart. A "rien ne va plus" (senki többet...) kimondása azonban még távolról sem időszerű.