Nasice Pejacsevich-vár

Az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában egyedülálló építészeti alkotásnak számított, mivel a nedvesség és a föld alatti vizek beszivárgását vasbeton teknővel oldották meg. Az 1811-ben épült nagy kastély többször is átalakult, majd 1865-ben, miután hozzáépítettek és területét megnagyobbították teljesen megváltoztatta kinézetét. Ezzel a szerény barokk hajlék gazdagon díszített késő barokk lakká alakult át. A nagy kastélyt egy hatalmas díszpark övezte, amely napjainktól eltérően akkoriban jelentős történelmi és művészeti fontossággal bírt. Benne mamutfenyők, páfrányfenyők, jegenyefenyők, tiszafák és egyéb fafajták nőttek.

A kastély leghíresebb lakója Dora Pejačević zeneszerzőnő volt, aki 1885-ben Budapesten született, s már 12 évesen komponálni kezdett; élete nagy részét azonban nem Našicén, hanem Zágrábban és külföldön töltötte, 1923-ban Münchenben hunyt el, szülés közben fellépő komplikációk következtében.

A kastélyt a második világháborúig lakta a család, ma a Našicei Helytörténeti Múzeum működik benne, amely 2024 októberében, 50. évfordulóján nyitotta meg megújult állandó kiállítását.