Medvevárban halt meg Janus Pannonius

A várat a Türje nembeli Fülöp zágrábi püspök építtette 1248 és 1252 között. A vár építését akkor a fenyegető tatár veszély elhárítása indokolta.

Tulajdonképpen erődített város volt, a szárazföldi Horvátország legnagyobb kiterjedésű vára, mely rendkívüli igényességgel és művészi színvonalon épült. Kettős védőfallal, védőtornyokkal, ciszternával, külön kápolnával rendelkezett. Mindennel fel volt szerelve, amely a királynak kényelmet és biztonságot nyújthat, ennek ellenére a történelem során sohasem volt királyi menedék és ostromot sem szenvedett soha.

Legértékesebb épülete a nyolcszögű Szent Fülöp és Jakab kápolna, melynek 3 m magas román stílusú kapuzata van. 1262-ben királyi vár lett a szlavón bánok kormányzása alatt, majd több tulajdonosa volt. Utolsó birtokosai még 1590 előtt elhagyták és az újonnan épített kényelmesebb birtokukra költöztek. Ma a várnak csak tekintélyes romjai láthatók Šestine felett a hegyekben.

Itt halt meg 1472. március 27-én, 37 évesen menekülés közben Janus Pannonius humanista költő, pécsi püspök, Mátyás király híve, majd ellenfele.

Mátyás király hosszú távra békét kötött a szultánnal. Janus Pannonius és a nagybátyjával, Vitéz Jánossal szövetséges főurak köre úgy érezte, hogy egész addigi politikai elképzelésük jutott csődbe, mert szerintük a király elárulta a Hunyadi-hagyományt és elhanyagolta a török elleni védekezést. Ezért Vitéz Jánossal és a zendülő főurakkal együtt 1471-ben szembefordult a királlyal. Az összeesküvők uralkodójelöltje Kázmér lengyel királyfi volt, akit Mátyás helyébe, a magyar trónra akartak juttatni, Vitéz János a német birodalmi gyűléstől is kért segítséget. Janus Pannonius is az összeesküvők mellé állt és Mátyás ellen fordult. A király egykori nevelőjét, az esztergomi érseket és a főurakat elfogatta és a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta. A zendülők kegyvesztetté váltak. Mátyás sorsukat megvitatta a pápai követtel és a magyar főurakkal, akiknek közbenjárására szabadon engedte valamennyiüket. Janus Pannonius, nagybátyjával ellentétben, nem adta meg magát és tovább menekült. Előbb Pécs várának falai között védekezett, majd vagyonával és kincseivel Velence felé futott tovább a király haragja elől. Útközben megbetegedett, meghűlt és 1472. március 27-én Medveváron elhunyt.