Hum, a világ legkisebb városa

Az apró város az Isztriai-félsziget szívében található, Buzettől pedig mindössze 14 kilométerre helyezkedik el. A legkönnyebben autóval, kirándulóbusszal közelíthető meg, sokan pedig gyalog jönnek, hogy még közelebbről láthassák a város nevezetességeit, és átélhessék a táj szépségét.

A legszebb út az ún. Aleja glagoljašán, vagyis a Roč és a Hum közötti útról vezet a városba, amely mentén, a környező földeken, a horvát glagolita abc egy-egy betűjét bemutató szobrok láthatók. Az út a ča-nyelvű országgyűlés tiszteletére állított 1977-es emlékoszlopnál kezdődik, és a humi városkapunál ér véget. Hum ugyanis a 11. századtól kezdve a horvát glagolita szerzetesek legismertebb központja volt. A horvát glagolita írást itt még a 20. század elején is használták, de ma is gyakran találkozhatunk vele – nemcsak a régi glagolita emlékeken, de a mai emléktáblákon is.

Hum már a középkorban, pontosabban a 11. században elnyerte mai alakját. Ebben az időben épült fel a régi erőd romjain a humi vár, mellette pedig a leendő város első házsora. Isztria ekkoriban a nagy frank birodalom része volt. I. Ulrich őrgróf felújította az országa határain álló várakat és újakat is épített. Ekkor épült például a humi vár is. 1102-ben II. Ulrich egyes várakat, például Humot is, átadta az aquileai patriátriárkának.

Az adománylevélben a „castrum Cholm” név szerepel (az óhorvát Hlm alak alapján), az első írásos említés Hum hosszú történetében. Ezzel az aktussal veszi kezdetét Hum története. A 17. századig a történelmi iratokban Humot „castrum”-ként emlegetik. Ez a latin szó várat jelent.

Ma az egykori várat műemlékvárosként csodálják, a település ugyanis egyike a városi fejlődés azon ránk maradt ritka példáinak, amikor a város fejlődése végig megmaradt a kora középkori falak között. A városban annak alapítása óta szinte egyetlen új épületet sem húztak fel, a település egészen napjainkig megmaradt a kora középkorban épített falak között.

Humban néhány, a 12. század második feléből származó freskó is megmaradt – ebben az időben a város az Aquileai Patriarchátushoz tartozott, amely valószínűleg a freskók kivitelezését is megrendelte.  A festő ismeretlen, de a mű tanúsága szerint kiválóan ismerte a freskófestés művészetét, és kivételes tehetséggel rendelkezett. A humi freskók művészi szempontból egyedülállóak – sem az Isztriai-félszigeten, sem távolabb nem találkozhatunk hasonlóakkal. A képek a nyugati román stílus jegyeit viselik magukon, de bizánci hatást is mutatnak. A humi temetőben található Sv. Jerolim-kápolnában igen régi, de kiváló állapotban megmaradt freskó látható.