Feltárulnak Casanova titkai, Velence a 300 éves csábítót ünnepli

Aki éjjel a csendes lagúnavárosban sétálgat, a sötét csatornák között ma is megpillanthatja a szerelemvadászt, aki nem sokkal halála előtt így sajnálkozott: „A művem tele van erkölcsi tanulságokkal. De mit használ ez, ha bűneim sikeres leírásai inkább utánzásra, mintsem bűnbánatra ösztönzik az olvasókat?”.

„A gyönyör volt mindig a legfőbb maximám; azért éltem, hogy szeressek és hogy szeressenek”. Amikor Giacomo Casanova 1790 körül a csehországi Dux kastélyban megírta „Életem története” című művét, már idősen megfáradva, bevallotta, hogy kevésbé hajlott a világ jobbítására, mint az érzékek kielégítésére. „Az őrületig szerettem a nőket, de mindig is jobban szerettem a szabadságomat, mint őket. Amikor veszélyben voltam, hogy elveszítem, mindig sikerült megmentenem magam.” De éppen a kaland és szerelem, üldöztetés és érzékiség, menekülés és bűn között hullámvasúton zajló élete az, ami a sármőrt és jogi doktort, filozófust és irodalmárt, alkimistát és diplomatát, szabadkőművest és titkosügynököt máig legendává teszi.

Mi teszi Casanovát még 300 évvel születése után is olyan lenyűgözővé? Talán féktelen életkedve, csábítási művészete és szabadságvágya. Egyrészt a kontinenst beutazó európai volt, egy szabad szellem, aki nem volt hajlandó kötődni a konvenciókhoz, másrészt - az ösztönök rabszolgájaként - kíméletlen szerelmi életet űzött. Egy nárcisztikus macsó, akit ma kiközösítenének, mint me-too gazembert?

„Egyáltalán nem. A Casanova névhez a macsó, javíthatatlan nőcsábász teljesen hamis képe társul, és a Casanova elnevezést olyan férfiaknak adják, akik messze nem ilyenek” - magyarázza Elisabeth-Jo Harriet színésznő, aki családi háttérrel beszél. „A testvére, Giovanni Casanova volt az ötszörös dédapám”. Ötszörös dédnagybátyjának, Giacomónak virtuóz sokszínűséget tulajdonít: „Csak olyasvalakinek van esélye, akinek van műveltsége, stílusa, viselkedése, képzelőereje és bátorsága, hogy a casanovai értelemben vett jó szerető legyen, olyasvalaki, akivel egy nő szívesen beszélget”.

Casanova 1725. április 2-án Velencében megszületett. Egy színészházaspár öt gyermeke közül a legidősebbként a San Samuele, az akkori Calle della Commedia utcában nőtt fel. Későbbi iskolai tanulmányai és korai ügyvédi képzése Padovában éppoly színházi volt, mint alacsony felszentelésű papi pályafutása, amelyet 16 éves korában azzal fejezett be, hogy második prédikációja alatt a szószékről színlelt ájulásba esett, mert elfelejtette a prédikációt.

Meghatározó volt életében az idős szenátorral, Alvise Gasparo Malipierivel való barátsága, aki a Canal Grande máig feltűnő Palazzo Malipieróban látta vendégül, és bevezette őt az arisztokrata körökbe. Ettől kezdve Casanovának nem volt megállás, sem a pénzügyei, sem a szerelmi kalandjai terén. Gáláns kalandjai még a kolostornál sem állnak meg; csábításainak nyoma végigfut az arisztokrata családokon, és nemcsak Velencében.

Több mint 60 000 kilométert utazott hintóval Európán keresztül udvarról udvarra - többek között Bécsben és Prágában, valamint Párizsban, ahol lottótársaságot alapított. Diplomata és irodalmár, akit nagyra tartanak, és aki mindenekelőtt tudja, hogyan szerezzen nevet magának a gyakori sikertelen kalandok és a többszöri bebörtönzés ellenére.

Casanova már életében legendává vált azzal, hogy 1756. november 1-jén éjjel megszökött a Velencei Köztársaság ólomkamrájából, amit lehetetlennek tartottak: „Semmi sem volt ennél könnyebb” - jegyezte meg életrajzában a fenegyerek.

Jubileumi év Velencében

Idén ősszel a Palazzo Ducale dózse lakásában állandó kiállítással emlékeznek meg Casanova szökéséről. A Musei Civici di Venezia további kiállításokkal is tiszteleg az évforduló előtt - a Palazzo Mocenigóban március 7-től „Divat Casanova korában”, augusztus 29-től pedig „Egy mítosz öröksége a történelem és a mozi között” címmel. A Fondazione Cini egész évben számos eseményt szentel Casanovának, a szimpóziumoktól kezdve a kiállításokon át a koncertekig. Az idei velencei Carnevale Culturale-t is Casanovának szentelik.

Federico Fellini ikonikus filmje, az „Il Casanova di Federico Fellini” (1976) Donald Sutherland főszereplésével, amely a Carnevale egyik jelenetével kezdődik, és Casanova állítólagos legnagyobb szerelmének, Henriette-nek beteljesületlen boldogságában csúcsosodik ki, alakította ki a mai Casanováról alkotott képet. Danilo Donato Oscar-díjat kapott a jelmezekért és a díszletekért, vázlatai pedig egy misztikus éjszakai Velencében repkedő Casanovát ábrázolnak.

A szerzőről

Giacomo Casanova egy személyben volt kalandor, diplomata, kém, filozófus, zenész, szerencsejátékos, spekuláns, szélhámos és nőcsábász, neve a férfiasság, a hódítás és a potencia szinonimája lett. Többször ült börtönben, de közben királyok kegyét és a legragyogóbb elmék barátságát élvezte, hányatott életét végül 1798. június 4-én csehországi könyvtárosként fejezte be Giacomo Girolamo Casanova, felvett nevén de Seingalt lovag.

1725. április 2-án született Velencében, anyja színésznő volt. (Casanova később alacsony származása helyett sajátos családfát gyártott, amely egészen a XV. századi Spanyolországig nyúlt vissza.) Fiatalon itta magába a tudást, a társasági életbe egy velencei patrícius vezette be, pártfogását akkor vesztette el, amikor elcsábította szeretőjét. Egyházi karrierje nőügyei és botrányos magaviselete miatt gyors véget ért, ezután volt zsoldoskatona, bíborosi titkár, lantos és csodadoktor. 1750-ben Lyonban szabadkőműves lett, majd Európa nagyvárosaiban nemesek és polgárok, írók és művészek között forgolódott, járt Magyarországon is. 1755-ben visszatért Velencébe, ahol gátlástalan örömhajhászása és adósságai szemet szúrtak a hatóságoknak.

Az inkvizíció fekete mágia, szédelgés, vallástalanság, hamiskártyázás és szabadkőművesség vádjával ötévi börtönre ítélte és a hírhedt Ólombörtönbe csukatta, ahonnan megszökött. A kaland népszerűvé tette, ezt kihasználva Párizsba ment. Ő szervezte meg a királyi lottót, ami neki is hatalmas hasznot hozott. Emellett folytatta az okkult szédelgést, egy gazdag és előkelő hölggyel elhitette, hogy a kabalisztikus számok hatására hetvenhárom évesen teherbe esik.

A hétéves háború idején Hollandiában államkölcsönt szervezett, részesedéséből selyemgyárat vett. Pazarló életmódja azonban minden pénzét felemésztette, s adósságai miatt ismét menekülnie kellett.

Bejárta Németországot, Svájcot, kacérkodott a szerzetességgel, de felülkerekedett kalandvágyó természete. II. Frigyes porosz király állást ajánlott neki, de ő Oroszországba utazott, innen egy párbaja miatt kellett menekülnie, s meg sem állt Spanyolországig. 1774-től Velencében az inkvizíciónak kémkedett, de egy pamfletje miatt újra kiutasították. Ezután évekig nyomorgott, pártfogóit elvesztette, Európa összes rendőrsége számon tartotta. 1785-ben a cseh Waldstein gróf fogadta fel könyvtárosnak, élete utolsó 13 évét nyugalomban élte le a duxi kastélyban. Itt születtek Emlékiratai, s itt is halt meg 1798. június 4-én.

Saját szórakoztatására írott, nem kiadásra szánt Emlékiratai elragadó, bár kalandjait tekintve nem különösebben megbízható beszámolók. (Például állítása szerint 122 nővel volt szerelmi kapcsolata, de ezt fenntartásokkal kell kezelni.) Ugyanakkor műve kordokumentum, gazdag körképet fest Európa szokásairól, a társasági életről, Casanova pontosan és szórakoztatóan írt másokról. Casanova sokarcú személyiség volt, s éppily változatos irodalmi életművet hagyott hátra: verseket, pamfleteket, történeti munkákat és matematikai értekezéseket, színműveket, fantasztikus regényt, sőt lefordította az Iliászt is.