Szolaki Szent Apostolok templom (Άγιοι Απόστολοι Σολάκη)

Athén első fontosabb közép-bizánci épülete és az első úgynevezett bizánci athéni-stílusú. Ezért is jelentős az építészeti fejlődés szempontjából, mivel sikeresen kombinálta a kereszt-alakú alaprajzot és a centralizált szerkezetet.

Egy 2. századi, a nimfáknak szentelt szentély, és egy bizánci lakóépület helyén épült. Nem véletlenül választották ezt a helyszínt: így a panathénaiai út, Athén régi főútvonala mentén, a városfalak mellett állt.

A belseje 17. századi ikonokkal díszített.

A Szolaki Szent Apostolok templom az athéni Ókori Agora délkeleti sarkában, az Atalosz-sztoa közelében áll. Athén első fontosabb közép-bizánci épülete és az első úgynevezett bizánci athéni-stílusú templom. Ezért is jelentős az építészeti fejlődés szempontjából, mivel sikeresen kombinálta a kereszt-alakú alaprajzot és a centralizált szerkezetet. Egy 2. századi, a nimfáknak szentelt szentély, és egy bizánci lakóépület helyén épült. Nem véletlenül választották ezt a helyszínt: így a panathénaiai út, Athén régi főútvonala mentén, a városfalak mellett állt. A templom neve (Szolaki), vagy a donátor családra utal, vagy a templom körüli terület régi lakóira. A belseje 17. századi ikonokkal díszített.

A templomot a 10. század végén – egyes vélemények szerint a 10–11. század fordulóján – emelték, a poszt-ikonoklasztikus fellendülés időszakában, II. Baszileiosz császár (976–1025) uralkodása alatt. Építési ideje egybeesik Kréta visszafoglalásával az araboktól (961), amely gazdasági és demográfiai megélénkülést hozott Athénnak. Az ismeretlen nevű tervező egy tetrakonchos elrendezést ötvözött a kereszt-alaprajzú, kupolás formával: a négy apszis félköríves fülkében végződik, a kupolát négy szabadon álló oszlop tartja. A külső falakat kúfikus díszítőmintákat idéző kerámiabetétek és fogrózsás párkányok ékítik.

A templom viharos évszázadokat élt meg: megrongálódott az 1687-es velencei–török háborúban, majd az 1826-os görög szabadságharcban is. Az 1954 és 1957 közötti nagy restauráció során az Amerikai Klasszika-filológiai Iskola (American School of Classical Studies) régészei – Alison Frantz irányításával – eltávolították a 19. századi toldásokat (köztük az 1876–1882 között épített nyugati hajóbővítményt), és visszaállították az épületet eredeti bizánci formájára. Az ásatások során négy különböző építési fázist azonosítottak, a feltárás eredményei a Hesperia folyóiratban (1955–1957), majd 1971-ben az Agora XX kötetben kerültek publikálásra. A narthexbe a lebontott Szent Szpiridon- és Szent György-templomokból átmentett freskókat helyeztek el; különleges értéket képvisel Piet de Jong holland-angol régészeti illusztrátor akvarellje, amely a Szent Antal- és a Szent Szpiridon-alakokat örökíti meg, és még a képek 1930-as évekbeli eltávolítása előtt készült. Ma az Ókori Agora látogatójegyével tekinthető meg, és évente egyszer, június 30-án, Péter és Pál apostolok ünnepén tartanak benne liturgiát.