A verduni erődök

1916. február 21-én az 5. német hadsereg támadásával kezdődött a verduni csata, az első világháború - akkor még nem tudták, hogy "második" is lesz - egyik legvéresebb csatája a németek és a franciák között a hadászati fontosságú Verdun elfoglalásáért, illetve megtartásáért. A közel tíz hónapig tartó csatában a német veszteség mintegy 600 ezer, a francia veszteség 350 ezer fő volt halottakban. 

Verdun, teljes nevén Verdun sur Meuse, ez a Franciaország északkeleti részén, a Meuse folyó (Maas) mindkét partján fekvő megerődített város már 1792-ben és 1870-ben is volt háborús ostromok színhelye. A Citadella, az erődgyűrű, a sáncmaradványok, a beláthatatlan katonatemetők őrzik a véres csaták emlékét.

A nyugati hadszíntéren 1916 elején 2,5 milliós német és közel 3,5 milliós antantsereg nézett farkasszemet egymással. A német hadvezetés akkoriban foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy fő támadási célnak a Nyugat-Európába áttelepült több mint egymilliós brit haderőt jelöli meg, de annak szétbontakozása és a terepviszonyok nem ígértek sikert ilyen akciónak. Kérdéses volt, hogy a felduzzasztott brit erőket a La Manche Csatornához szorítva ki lehet-e kényszeríteni a szigetországba való visszatérésüket. A francia haderő veresége viszont Berlin számára azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy Franciaország hajlandó lesz a különbékére.

Múlt századi források szerint Verdun a franciák számára az életnek, a győzelemnek a jelképe volt, határtalanul bíztak a Citadella, a "vár", a Verdun körül jól kiépített modern erődrendszer ellenálló erejében: amíg a "vár" áll, addig él a nemzet, ha elesik, vele bukik egész Franciaország. Verdun elfoglalása ezen túlmenően azért is fontos lett a németeknek, mert elhárult volna az a veszély, hogy elzáródnak a Belgiumba vezető összekötő utak és elvesznek a német lőszergyártás számára fontos brieyi ipartelepek.

Erich von Falkenhayn főherceg, a porosz 5. hadsereg parancsnoka kemény januári és februári hidegben készítette elő támadását: tüzelőállásokba vontatott 1916. február 1-jéig 1220 löveget, közöttük 420 milliméteres Krupp- és 305 milliméteres Skoda-lövegeket, a kiépített mély fedezékekben elhelyezett 72 rohamzászlóaljat. A franciáknak akkor ott csak 270 lövegük és 34 zászlóaljuk volt.

A verduni csata első két napján 2 millió srapnel zúdult a francia állásokra. A németek 10 km széles és 3 km mély betörést értek el. A gyalogos erőkben elszenvedett súlyos veszteségek nyomán a franciák már-már azt latolgatták, hogy meghátrálnak, amikor Joffre marsall, valamennyi hadszíntér francia főparancsnoka Henri Philippe Pétain hadtestparancsnokot nevezte ki frontszakasz-parancsnoknak, aki új bátorságot öntött a védekező francia erőkbe. Májusra a szembenálló felek veszteségei kiegyenlítődtek. Pétain 1916 áprilisában a középső francia hadseregcsoport parancsnoka lett, a helyébe lépő Robert Nivelle tábornok a francia 2. hadsereg élén ellentámadásba ment át és jelentős településeket, terepszakaszokat foglalt vissza. A fordulatot némiképp megmagyarázta, hogy 1916 februártól augusztusig a németek 47 hadosztályt, a franciák viszont 70 hadosztályt tudtak felvonultatni Verdun térségébe.

1916 augusztusában a németek menesztették Falhenkaynt, helyébe Hindenburg lépett, aki maga mellé rendelte "mozgatórugóját", Ludendorffot, "főhadiszállásmesterként". Megemlíthető, hogy Charles de Gaulle, akit 1914-ben avattak gyalogsági tisztnek, Verdunnél 1916-ban német fogságba esett.

Augusztus 29-én a németek kénytelenek voltak beszüntetni a verduni támadó hadműveleteket, októberben a franciák ellentámadásba mentek át, és december 18-ra megszilárdították helyzetüket a verduni körzetben.

Egy angol hadtörténész a tíz hónapos harc mérlegét úgy vonta meg, hogy a németek területi nyeresége alig haladta meg a londoni királyi parkok együttes méretét.

A verduni csata kimenetelét elemző írások, megállapítva, hogy a németeknek sikerült ugyan "behorpasztani" a verduni Citadella körül kialakított francia védelmi gyűrűt, de magát a "várat" elfoglalni nem tudták, a német hadvezetés akkori hibájául róják fel, hogy 1916 júniusában a már kilátástalannak bizonyult harcot nem szakította félbe. Igaz, hogy az ostrom abbahagyása "a franciák világgá kürtölhető nagy győzelmét jelentette volna".

A kilenc évtizeddel ezelőtti monstre verduni csatában győztes nem volt, csak vesztes, de morális sikert a franciák értek el, akik 1916. december 30-án ott voltak a központi hatalmak békeajánlatát elutasítók, 1919 és 1923 között a békeszerződéseket diktálók táborában.

Mémorial de Verdun