A Belváros központjában áll a Szent István-székesegyház. A 136,44 méter magas déli toronyból 343 lépcsőfok vezet fel a Türmerstube-ba. Innen csodálatos kilátás nyílik Bécsre. Az alsó északi torony, amelyben a 21 tonnás Pummerin-harang található, könnyen megközelíthető lifttel.
A 12. századi székesegyházat, amelyet a bécsiek szeretettel "Steffl"-nek hívnak, Ausztria nemzeti kegyhelyének tartják. A középső hajó magas boltozatos mennyezetével, középkori ólomüveg ablakokkal és számos mellékoltárral nyűgöz le. Érdemes megnézni a varangyokkal és gyíkokkal díszített késő gótikus homokkő szószéket is.
Mintegy 230 000 színes mázas csempe díszíti a bécsi Szent István-székesegyház tetejét.
A 2. és 3. században a mai 1. kerület területén helyezkedett el Vindobona, a római légió katonai tábora, a mai Stephansplatz helyén pedig a tábor elővárosának egy része terült el. Kereskedők, kézművesek éltek és dolgoztak itt, valamint itt laktak a katonák családjai is.
Miután az 5. században kivonult a római hadsereg, néhány évszázadon át lakatlan volt a térség. A következő telepesek a 9-10. században vették birtokukba a területet, ekkor emelték itt az első templomot, amelynek helyén később a Stephansdom épült. A téren a 12. századtól egy temető is helyet kapott, a föld alatti Virgil-kápolnát pedig 1220 körül létesítették. A Stephansplatzon lévő temetőt a 18. században számolták fel, a tér ekkortól kezdte el elnyerni mai formáját.
A mai Dóm helyén egykor egy, a 12. században épült román kori templom állt, melyet 1263-ban építettek át, ebből az időből maradt fent a nyugati főhomlokzat az Óriások Kapujával és a két Pogány-toronnyal.
A templom nevét az Apostolok cselekedeteiben is megemlített első mártírról, Istvánról kapta.
1359-től kezdték el a templom gótikus átalakítását, bővítését. A déli torony, a Steffl 1433-ra érte el végleges magasságát, míg az északi torony jóval alacsonyabb, befejezetlennek tűnik. A legenda szerint ez a torony azért lett a Steffl-nél alacsonyabb, mert építtetője Hans Puchsbaum lepaktált az ördöggel a gyorsabb elkészülés reményében, azonban megszegte fogadalmát, így az ördög a mélybe taszította.
A XVI. század elején a templombelső kőfaragványait Anton Pilgram mester készítette. Az 1700-as években barokk berendezéssel gazdagodott a dóm. Ugyancsak a XVIII. században építették a katakombákat, a templomot körülvevő temető felszámolása miatt.
1945-ben, a háború utolsó napján tűzbe borult és óriási károkat szenvedett. A helyreállítást 1962-re fejezték be, de szinte a mai napig folyamatosan újítják fel a kőfaragványokat.
Szent István-dóm számtalan művészeti kincset és titkot rejt magában.
A székesegyház építőanyagát részben nyugat-magyarországi (ma már burgenlandi) bányákból, Fertőszéleskútról (Breitenbrunn) és Szentmargitbányáról (Sankt Margarethen) szállították.
A dóm későgótikus, meredek, egészen 1945-ig piros-fehér-zöld színű tetőszerkezetét valószínűleg a Bécset megszálló Mátyás király fedette le: híres budai majolikagyártó műhelyéből hozhatták a mázas cserepeket.
Sokan úgy gondolják, a székesegyház főkapuját, a Riesentort részben azok a mesterek faragták, akik részt vettek a jáki templomkapu díszítésében is.
A dóm északi (a főkaputól balra lévő) oldalán, kívül áll az az 1430 körüli, kőből faragott szószék, amelyről 1454-ben Kapisztrán János hirdetett kereszteshadjáratot a Magyarországot fenyegető törökök ellen. A szószék csak a XVIII. Század közepén került mai helyére, mindaddig a dómot övező temetőben, a Stephansfreitplatzon állt. A fölötte kifaragott barokk szoborcsoportot - Kapisztrán a hadjárat zászlajával a kezében török halotton tapos - 1737/38-ban készítette Johann Joseph Rössler, Franz von Roettiers tervei alapján.
A dómba lépve, a főbejárattól jobbra található a máriapócsi oltárkép, amely Szűz Máriát ábrázolja, bal karján a kis Jézussal. A kis táblakép Papp István alkotása 1676-ból. Miután 1696-ban Máriapócson többen és többször is könnyezni látták a képet, a következő évben I. Lipót kívánságára Bécsbe hozták, ahol - miután valamennyi bécsi templomban felállították - 1697 decemberétől a Szent István székesegyház főoltárát díszítette. A második világháború végén a dómban egyébként pótolhatatlan pusztulásokat okozó tűz és a tetőzet beomlása semmiféle kárt sem tett benne, s 1948 decemberétől áll mai helyén.
A dóm másik (északi) oldalán és másik végében található az 1447-ből származó bécsújhelyi oltár, amelyet 1884-ben vásároltak meg. Szárnyai Jézus Krisztus és Szűz Mária életéből mutatnak be jeleneteket. A bal oldali szárny külső oldalának alsó sorában a XI. századi magyar szentek: Szent István, Szent Imre és Szent László, fölöttük pedig Szent Erzsébet alakja van megfestve.
A dómban érdemes megtekinteni Mátyás király ellenfelének, III. Frigyes császár vörösmárvány síremlékét, amely Niclas Gerhaert van Leyden alkotása (készült 1467 és 1513 között); az Anton Pilgram által 1500 körül készített szószéket és a szintén tőle származó orgonalábazatot az északi oldalhajóban. Mindkét alkotáson a művész önarcképét is felfedezhetjük. A dómban látható Savoyai Jenő herceg síremléke 1754-ből.
Érdemes felkapaszkodni a bécsiek által "Steffl"-nek becézett déli 136,44 méter magas toronyba. 343 lépcsőt megmászva eljutunk a 68 magasan fekvő toronyőr-szobába, ahonnan káprázatos kilátás nyílik Bécsre.
Belépő 2020: 6 euró/felnőtt
A torony alatt lépcsősor vezet a mélybe, katakombák szerteágazó folyosói vezetik a borzongó látogatót: a császári kriptában a Habsburgok belső szerveit tartalmazó urnákat helyezték el.
Belépő 2020: 6,50 euró/felnőtt
Háromszáz éve, hogy felszentelték a bécsi dóm híres nagyharangját. Noha az eredeti, 1711-ben öntött harang a második világháború utolsó napjaiban megsemmisült, és csak 1952-ben öntötték újra, a bécsiek nem tesznek különbséget a kettő között, az újat is ugyanúgy szeretetteljesen Pummerinnek becézik, mint annak idején a régit.
A Pummerint csak különleges alkalmakkor szólaltatják meg, így például nagyobb egyházi ünnepeken, osztrák államférfiak gyászszertartásakor, valamint minden szilveszter napján éjfélkor.
A 21 tonnás és 3,14 méter átmérőjű Pummerin Ausztria legnagyobb szabadon lengő harangja. Nyugat-Európában a második, a világon az ötödik legnagyobb.
A haranghoz egy lift visz fel. A kilátóból lenyűgöző kilátás nyílik Bécsre:
Belépő 2020: 6,50 euró/felnőtt
Valószínűleg Konrad von München harangöntő mester készítette az 1276-os bécsi tűzvész utáni években az osztrák főváros egyik jelképének számító Stephansdom legkisebb harangját, a Chorglöcklt, amely egészen 1942. március 16-ig szolgált a székesegyház északi részén lévő toronyban. Ekkor azonban be kellett szolgáltatni, hogy a náci hadiipar fegyvert gyárthasson belőle.
Mivel a harangokat a koruk szerinti sorrendben használták fel, a középkorból származó Chorglöckl elkerülte a beolvasztást, és 1946-ban visszavitték a Stephansdomba. Akkoriban azonban az újjáépítésre koncentráltak, így a harangot egyszerűen csak letették a székesegyház legismertebb harangja, a Pummerin lábához. Ráadásul időközben elveszett a harangnyelve is, így azóta némán állt ott.
Nemrégiben azonban az északi torony harangfülkéjének egy falrésében rábukkantak a csaknem 800 éves Chorglöckl harangnyelvére. A 62 centiméter átmérőjű, 212 kilós Chorglöcklnek – főleg a korához és a történetéhez képest – különösen tiszta a hangja, és gyönyörű a visszhangja.
Minden szombaton és vasárnap, 16:50-kor hallható.
Belépő a Dómba 2020: Audioguide-túra: 6,50 euró/felnőtt, gyerek: 2,50 euró
All inklusive Ticket (a jegy a dóm összes látnivalóját tartalmazza): 16,90 euró/felnőtt. 4,90 euró/gyerek.
|
Értékeld te is!