Mozart nyomában Bécsben

Schönbrunni kastélyban, 1762-ben Mozart mindössze hat éves volt és már "salzburgi csodagyerekként" emlegetik. A kis Mozart a Nyári rezidencia tükörtermében lépett fel Mária Terézia császárnő színe előtt, akire nagy hatást tett játékával. A lelkesedést tovább fokotza, hogy a hatéves gyerek hirtelen a császárnő ölébe ült - legalábbis így maradt fenn a történet.

Hat évvel később, 1768-ban a még mindig gyermek Mozart kétszer is találkozott Mária Terézia császárnővel. A bécsi Hofburgban a császárnő kétórás audienciát adott az időközben messze földet bejárt Mozartnak. A Rennwegen álló Waisenhaus-templom felszentelésére a tizenkét éves Mozart megírta ünnepélyes "Waisenhaus (Árvaházi)-miséjét", melynek bemutatóját maga vezényelte Mária Terézia jelenlétében. Azóta minden évben bemutatják ezt a misét a templom felszentelésének évfordulóján, december 8-án.

Mozart már gyerekkorában is fellépett nővérével, Nannerllel az Auersperg-, Harrach-, Kinsky- és Pálffy-palotákban, apjuk szigorú felügyelete alatt.

Évekkel később, 1781-ben a Hofburgban - pontosabban a császári lakosztályban - töltötte a karácsonyestét. Vendéglátója ekkor már a legfelvilágosodottabb osztrák uralkodó, II. József császár.

1781-ben, 25 évesen hagyta el Salzburgot, Bécsben vetette meg a lábát szabadúszó karmesterként, majd édesapja akarata ellenére meg is házasodott.

Öt évvel később, 1786-ban Schönbrunni kastély Pálmaházában (részletek) II. József "akusztikai árgusszemei" szegeződnek a karrierje csúcspontjára érkezett harmincéves Mozartra, aki épp Salieri udvari karmesterrel verseng. Mozart "A színigazgató"-ja állt Salieri "Prima la musica e poi le parole"-jával szemben. Salieri győzőtt, Mozartban megerősödött az ellenérzés a szigorúan ceremoniális udvari élettel szemben.

1786-ban az "Idomeneo" privát előadását vezényelte a harmincéves Mozart az Auersperg-palotában.

Egy neves mecénás 1786-ban Gottfried van Swieten, az Oszrák Nemzeti Könyvtár igazgatója - egyben Mária Terézia híres háziorvosának, a Természettudományi és a Művészettörténeti Múzeum közötti parkban álló Mária Terézia-emlékművön ma is láthatóan megörökített Gerhard van Swietennek fia - "vasárnapi akadémiára", azaz koncertre invitálta Mozartot. Ifjabb van Swieten Mozart híveként és támogatójaként vonult be a történelembe.

1791-ben a piarista rend iskolájában igyekezett elhelyezni legidősebb fiát, Karl Thomas-t. 1791.október 9-án kelt levelében így írt feleségének, Constanze-nak: "10-kor megyek a piaristák irodájába, Leitgeb azt mondta, akkor lehet beszélni az igazgatóval". A Piarista pince nevet viselő jó nevű étteremben manapság is szerepel az étlapon Mozart egyik kedvenc étele, a hízott kappan ("Kapaundl") kucsmagombával.

Mozart, "A varázsfuvola" (1791) és a "Szöktetés a szerájból" (1782) alkotója a Domgasse 5. szám alatt, Bécs város szívében töltötte életének legszebb és legsikeresebb időszakát. 1784-től 1787-ig élt itt, a ház első emeletén. A négyszobás, két kamrával és saját konyhával kiegészített lakásba lépő látogató ma is megérez valamit a ház úrias légköréből. Nem csoda, hogy Mozart ebben a lakásban írta talán legvonzóbb operáját, a "Figaro házasságát" (1786) is. Ma a Mozart-ház múzeumként működik (részletek).

A Szt. István-székesegyházban (Stephansdom), esküdött hűséget Wolfgang Constanze (Weber)-nak 1782-ben. Hat közös gyermekük közül csak ketten élték túl a csecsemőkort. A "Steffl", vagyis a dóm, ahogy a bécsiek mind a mai napig szeretetteljesen emlegetik, Mozart életének végén is szerephez jutott: az 1791. december 5-én meghalt Mozart holttestét a dóm Keresztkápolnájában (Kruzifixkapelle) szentelték be.

Mozartot Bécs szívében, a Rauhensteingasse 8. szám alatt érte a halál. A ház, amelyben Mozart meghalt, már rég nem áll, ma a bécsi áruházak egyik legismertebbike, a Steffl áruház áll a helyén. A befejezetlenül maradt híres "Rekviem" - mondhatni Mozart végrendelete -, melyet itt kezdett írni.

Mozart utolsó útja a St. Marx-temetőbe vezetett, ahol Európa legnagyobb zeneszerzője, számos opera, mise írója, feledhetetlen melódiák szerzője, igen egyszerű nyugvóhelyre talált. Sírjának pontos helye mind a mai napig ismeretlen. Mozartot az akkori szokások és törvények szerint négy vagy öt más halottal együtt sírkereszt nélküli szabályos közsírba temették.

Mindössze néhány nappal halála után kezdetét vette Mozart "feltámadása". December 10-én a Theater an der Wien igazgatója, a Mozartnak "A varázsfuvolára" (1791) megbízást adó Emanuel Schikanender kezdeményezésére gyászmisét tartottak a Szt. Mihály-templomban (Michaelerkirche). Feltehető, hogy a befejezetlenül maradt Rekviem ekkor hangzott el először.

Mozart és az utókor

Bécs városa elsősorban a Burg kertjében álló, 1896-ban létrehozott Mozart-emlékművel adózott a zeneszerzőnek. A Mozart emlémű Carl König építész és Viktor Tilgner szobrász 1896-os alkotása, korábban az Albertina téren állt, a II. világháborút követően a Várkertbe került.

A Központi temetőben, amely a legnagyobb a bécsiek közül, 1891 óta további Mozart-emlékmű áll a díszsírhelyek között, Beethoven, Strauss és más nagy zeneszerzők közvetlen közelében.

Megtekintésre érdemes a Mozart-kút is, melyet "Varázsfuvola-kútnak" is neveznek, mert az 1905-ben leleplezett szoborcsoport bronzfigurái az opera főszereplőit, a fuvolán játszó Taminot és a hozzásimuló Paminát ábrázolják.

A Mozart-ház Mozarthaus Vienna néven nyitották meg újra. Mozart élete és kora a látogatók számára lenyűgöző multimédiás prezentációkkal aláfestve elevenedik fel. (részletek)

A Zene Házában (Haus der Musik) külön termet rendeztek be Mozartnak, melyben a zeneszerző életéhez fűződő eredeti tárgyak között a legkorszerűbb szórakoztató technika által lehetőséget kap a látogató, hogy a Bécsi Filharmonikusok közreműködésével maga vezényelje Mozart "Kis éji zenéjét" (1787).(részletek)