Vöröskolostor

A kolostort a hagyomány szerint egy Kokoš nevű nemesúr alapította 1319-ben, miután hat kolostor alapítására ítélték egy gyilkosság vezekléseként – ekkor 62 birtokrészt adományozott a Lechnica nevű falujából a Szepesi-karszt Kláštorisko nevű helyén már működő anyakolostor karthauzi szerzeteseinek, hogy a Dunajec és a Lipnice-patak összefolyásánál, Szent Antal völgyében fiókkolostort alapítsanak. Az első, 1330-ban emelt faépületet később kőből és téglából építették újjá – a "vörös" jelző az égetett vörös agyagtéglából készült tetőcserepekre utal.

A kolostor a 15. században, a huszita háborúk idején (1431, 1433) többször ostrom alá került, az 1526-os mohácsi csata utáni zavaros időszak, majd 1545-ben a niedzicai (Czorsztyn-i) lovagok támadása is megviselte – ekkor a szerzetesek a Dunajecen át Lengyelországba menekültek. A reformáció idején, 1563-ban feloszlatták, ezt követően évszázadokon át gazdag nemesi családok magánrezidenciájaként szolgált. A 18. században kamalduli szerzetesek költöztek be, akiknek két kiemelkedő alakja írta be magát a szlovák művelődéstörténetbe: Hadbavný Romuald, aki lefordította a Szentírást (az ún. Kamalduli Bibliát), és Cyprián testvér, aki gyógynövény-herbáriumáról híres. II. József császár 1782-es kolostor-feloszlató rendelete végleg megpecsételte a közösség sorsát.

A ma múzeumként működő épületegyüttes a Pieniny-hegység lábánál, a háromkoronás csúcs (Tri koruny) árnyékában áll, közvetlenül a szlovák-lengyel határnál. A kolostor az elmúlt 15 évben átfogó felújításon és revitalizáción esett át: új múzeumi kiállítás, bővített szálláshelyek és az udvaron újranyitott, történelmi kolostorkocsma várja a látogatókat – a térség emellett a Dunajec-folyó látványos tutajozásáról is híres.