» Olaszország » Lazio
Multimédiás kiállításként hirdetik, a látogatók azonban valójában az egykori római gettó virtuális, de teljesen hiteles háromdimenziós rekonstrukcióját láthatják a tárlaton.
Az 1555-ben született római gettó a korábbi ókori és középkori épületekre épült rá, amelyeknek maradványai a mai napig fennmaradtak. A 16. század közepén kevesebb mint háromezer ember lakta a római gettót, számuk hétezerre emelkedett 1883-ra. Ekkor az olasz főváros zsidók lakta kerülete háromhektáros volt.
Az olasz egységesítést követő évtizedekben azonban Rómában több városfejlesztési tervet is megvalósítottak, és 1873-1883 között a régi gettó épületeinek egy részét is lebontották. A cél elsősorban az addigi szűk sikátoros utcák szélesítése volt. Hasonlóképpen bontották le a Szent Péter-bazilika körül az apró lakóházakból álló népnegyedet is, amelynek helyén megépítették a Szent Péter térre vezető sugárutat.
A gettó rekonstrukciójához elsősorban Ettore Roesler Franz (1845-1907) olasz festő képeit használták fel. A művész egész sorozatot készített a bontás előtti római zsidó negyedről. Korabeli fényképek is segítettek, valamint a megsemmisített épületekért fizetett kártérítések megmaradt igazolásai is tanúsították a korábbi épületek létezését. A források segítségével a legkisebb részletig vissza tudták adni az egykori gettó felépítését és hangulatát.
1943. október 16-án Róma alig több mint egy hónapja volt Olaszország egykori német szövetségeseinek kezén. Reggel 5 óra 15 perckor SS-katonák fésülték át a Portico d'Ottavia házait és utcáit, de a város összes negyedét sem kímélték. Házról házra jártak, hogy megkeressék a római zsidókat, akiket az 1938-as faji törvények segítettek kártya alá vonni. Az időpontot nem véletlenül választották ki; szombat volt, a zsidó közösség pihenőnapja, és egyben Szukkot ünnepe is.
Férfiakat, nőket, gyerekeket, időseket, betegeket, akiket gyakran álmukban fogtak el - összeterelték, teherautókra kényszerítették és a Palazzo Salviati katonai kollégiumba vitték, mindössze néhány háztömbnyire a Vatikántól és a pápától, aki nem fejezte ki nyilvános elítélését. Két nappal később tizennyolc lezárt vagon indult el a Tiburtina pályaudvarról: az Auschwitzba deportált 1022 római zsidó közül mindössze 16-an élték túl és tértek haza.
A gettó lerohanása olyan sebet ütött a város szövetén, amely még ma is fájdalmas, és amelynek mértéke és borzalma a Shoah egyik jelképévé teszi Olaszországban. 1994 óta a Sant'Egidio Közösség és a Római Zsidó Közösség minden évben elkötelezte magát amellett, hogy életben tartsa az emlékét egy csendes felvonulással a Piazza Santa Maria Trastevere térről a Nagy Zsinagógához, a most "Largo 16 Ottobre 1943" névre keresztelt emlékhelyre.
|
Értékeld te is!