Lucca

2008-ban Lucca megtiltotta, hogy a középkori központban "etnoéttermek", gyorséttermek és szexshopok nyíljanak, hogy "megvédjék a város centrumának gasztronómiai hagyományait és építészeti jellegzetességeit". Előírták továbbá, hogy minden étteremben legalább egy ételnek a régió tipikus fogásának kell lennie.

Európa első állatbarát "okosvárosa". Lucca, kutyasétáltatásra szánt útvonalakkal és állatterápiás programokkal akarja javítani lakóinak és azok háziállatainak jólétét. A tervek között szerepel kifejezetten kutyasétáltatásra szánt útvonalak, parkok kialakítása és egy olyan mobilalkalmazás, amely megmutatja, hol lehet megitatni a szomjas házikedvenceket.

Látnivalók

Lucca Center of Conterporary Art (Lu.C.C.A.). Kortárs művészeti múzeum.

Basilica di San Frediano. A luccai templom Szent Zita múmiájáról híres. (részletek)

Cattedrale di San Martino. A katedrálisban található Európa legrégebbi faszobra, a Tempietto del Volto Santo. 782-ben érkezett Luccába. (részletek)

Borgo a Mozzano. A Lucca melletti város ördöghídjáról híres. (részletek)

Puccini Múzeum. Giacomo Puccini (1858-1924) luccai szülőháza ma múzeum. Giacomo Puccini 1858. december 22-én született Luccában. Édesapja a luccai városi kápolna vezetője volt.

Torre Guinigi. Egy kis kert van a kilátóként üzemelő középkori torony tetején, ahonnan remek panoráma nyílik a városra és az azt körülölelő hegyekre is. Az 1300-as évek második felében épült a névadó Guinigi család részére. A Guinigik gazdag kereskedők révén Lucca vezető előkelőségeihez tartoztak, pompás otthonaikat a mai via Sant' Andrea és a Via Guinigi környékén húzták fel. A több mint 44 méteres Torre Guinigi különlegessége a magyaltölgyekben rejlik. Hogy pontosan mikor alakították ki rajta az apró, panorámás kertet, nem tudni biztosan, azonban az 1600-as években már szerepelt egy várost ábrázoló rajzon. Az örökzöld fák állítólag az újjászületést jelenítették meg, feltételezések szerint a város megújulását a család vezetése alatt. Paolo Guinigi 1400-tól 1430-ig uralkodott Luccában. Egy népszerű helyi legenda szerint ő ültette a torony tetején lévő legmagasabb tölgyet, és amikor 1432-ben kegyvesztettként, a milánói herceg paviai kastélyában meghalt, a fa lehullajtotta az összes levelét. A torony tetején lévő kis park kiöregedő fáit persze cserélik. Napjainkban belépőjegy megváltását követően lehet feljutni a tetőre.

Kerékpár

Lucca történelmi központja egy hatalmas, autómentes kerékpáros és gyalogos zóna. A csúcspont a régi városfal, amelyen körbebiciklizhetjük a központot, fantasztikus kilátással az óvárosra és a garfagnanai tájra. A fal mentén vezető útvonal körülbelül 4,5 km hosszú, és több ponton lehetőség van kerékpárkölcsönzésre. Különböző kerékpárutak vezetnek vissza a városközpontba, és azok, akik Lucca környékét szeretnék felfedezni, a környező templomokat és reneszánsz villákat, például a Villa Olivát és a Villa Grabau-t is elérhetik kerékpárral.

Lucca történelmi központjának napóleoni helyszínei

A Luccai Hercegség kis itáliai fejedelemség 1805–1847 között állt fenn. Először 1805–ban I. Napóleon császár alakította meg a korábbi Luccai Köztársaságból. A császár már 1805 márciusában felruházta húgát, Élisa Bonaparte császári hercegnőt a Lucca és Piombino hercegnője címmel.

Egy szélsebesen megszervezett és jól irányított népszavazás eredményeként egy korzikai nemesember, Felice Pasquale Bacciocchi (1762–1841), Élisa Bonaparte férje, Napóleon veje lett az állam feje, aki I. Félix néven rövid időre Lucca és Piombino hercege lett. 1805. június 27-én a köztársaság kormányzatát feloszlatták, és kihirdették az újdonsült Luccai Hercegség monarchisztikus alkotmányát. A valódi kormányzati hatalom a császár húgának kezében volt, Félix herceg még 1805-ben elvált tőle, visszavonult a politikai élettől és Rómába költözött.

A napóleoni fejedelemség Luccában rövid volt, de ennek ellenére hozzájárult a város általános kialakításához; épületek felújítása, terek és utcák áthelyezése, új bejáratok megnyitása a központban és fenséges fák ültetése.

Palazzo Ducale

A történelmi épület abban áll, ami évszázadokon át Lucca város kormányzati központja volt.

A 14. században Castruccio Castracani Augusta, a 15. században a Guinigi fellegvár, a 17. században pedig a Palazzo degli Anziani volt.

Amikor Elisa Bonaparte in Baciocchi, Lucca és Piombino hercegnője 1805 augusztusában Franciaországból Luccába érkezett, itt foglalt házat, de előbb királyi méltósághoz illően felújíttatta a palotát, lebontva a szemben lévő épületeket, hogy egy nagy teret alakítson ki, amelyet a bátyjának szenteltek, a belső teret dísztermekkel újította fel, és egy kis zenés színházat épített.

Az évszázados fa

Az 1700-as évekből származó Villa Botitni a középkori és a reneszánsz falak között található, és a vidéki villákra jellemző nagy parkkal rendelkezik. A kaméliák és rododendronok között egy nagy, évszázados fa is nő, amelyet a történelem szerint a természetet szerető és botanikában jártas hercegnő ültetett.

A platánok a leggyakoribb fák Luccában, mintegy 700 példány díszíti a reneszánsz falak kertjeit és sugárútjait.

A botanikus kert

A Luccai Botanikus Kert, amelyet Elisa megbízásából hoztak létre, és Maria Luisa di Borbone hercegségének idején a Marlia királyi villával együtt fejlesztettek, az a kert volt, ahonnan a világ minden tájáról érkeztek a dísznövények magjai. A sorban cédrusok, araukáriák, mamutfenyők, végtelen számú kamélia, valamint kakaó-, kávé- és teafák, az őshonos osmunda regalis (florida páfrány), továbbá íriszek és magyaltölgyek szerepeltek.

Ősszel ne hagyja ki az évszázados ginko biloba aranyló lombjának látványát.

Torkosság: csokoládé gyöngyök

Elisa hercegnő, akit lenyűgöztek az új botanikai fajok és a haute cuisine, nagyon szerette a csokoládét. A palotai fogadásokról sosem hiányzott a csokoládé szökőkút.

A Lucca történelmi központjában található kis csokoládéboltokban fenséges szuveníreket találhat. Az édesszájúaknak, akik nem tudják kivárni, hogy a platánfák árnyékában élvezhessék ezt a finomságot, a fagylaltos változatot is kínálják, ha végigsétálnak a jól ismert történelmi és kortárs fagylaltozókon, a régi Gelateria Venetától és Santinitől a kortárs Coltelli, Opera és Piero fagylaltozóig.

A Palazzo Mansi császári ruhái

Két ritka és értékes, ezüstfóliás hímzéssel díszített empirikus selyemtüllszövet Renata Frediani gyűjteményéből, Moira Brunori egyedülálló ügyességgel, olló és cérna használata nélkül készített egy császári ruhát, medálokkal és pazar köpenyekkel, amelyet a Palazzo Mansi Nemzeti Múzeumban kiállítottak. Kétségtelenül nem volt könnyű dolga, tekintve, hogy a Francia Birodalom ünnepi öltözéke nagyon pontos szabályokat diktált a ruhák formáira vonatkozóan, mind a császár, mind az egész udvar számára.

Porta Elisa

A kapu, amely egy diadalív. A Porta Elisa Lucca reneszánsz falain nyílt meg, és a tervek szerint egy hosszú sugárútra kellett volna kijutnia, amely egyenesen a Piazza Napoleone körüli nagy oszlopcsarnokba vezetett volna. A projektet azonban nem fejezték be. Csak a kapu, a félhold-alakot díszítő paloták (a kertek májusban, a Történelmi Házak Napja alkalmából látogathatók) és a Via Elisát szegélyező hosszú oszlopcsarnok maradt meg, amelyet a hercegnőnek szenteltek.

A Porta Elisa szuggesztíven Firenze irányába nyílik, amely a hercegnő kedvelt úti célja, de egyben meghívás is a város számára, hogy lépjen ki a múltból és találkozzon a modernitással.

A marliai királyi villa

A Villa Reale felújított parkja a fejedelemség idején Elisa udvarának székhelye volt. 1806-ban Lucca és Piombino hercegnője, Elisa Baciocchi Bonaparte (Napóleon idősebbik húga) megvásárolta a Marliában lévő Orsetti vidéki villát, és a kerteket és a villát királyi nyári rezidenciává alakíttatta át. A virágok egész nyáron virágoznak, a lombok a tél érkezését jelzik: minden pillanat ideális egy sétára a park sugárútjain, vagy a villa belső tereinek, illetve a nagy babaházakkal és Lucca legrégebbi nimfájával rendelkező óraházának megtekintésére.

A Villa Reale minden évben csodálatos történelmi rekonstrukciót rendez a napóleoni korszakból. Visszaugrunk az időben, és megnézzük, milyen volt a Villa Reale 1810-ben, amikor Elisa, Toszkána nagyhercegnője egy csapat tehetséges vendéggel ott töltötte a nyarat.