Caltagirone

A 17. század elején épült, hogy összekösse a régi, dombtetőn fekvő központot a Piazza Municipio körüli újabb építkezésekkel, és eredetileg több lépcsőfokra tagolódott, amelyeket kis terek választottak el egymástól.

Ezeket a lépcsőfokokat végül az 1880-as években egyesítették, hogy létrehozzák a ma is álló 142 lépcsőfokos, szívdobogtató lépcsőfokot. A kézzel festett majolika csempék viszonylag új keletűek, csak 1956-ban kerültek fel a lépcsőre.

Az egész nagyon lenyűgöző, bár mire felér a tetejére, valószínűleg jobban érdekli majd egy kis ücsörgés, mint a csempék csodálata.

Renato Guttuso, a 20. század nagy szicíliai festője (1911-1987) képein Szicília elevenedik meg. A házak, a halászok, a nők. Fekvő, egymást átölelő, fésülködő nők. És mindegyiken a jellegzetes Guttuso-színek: rikító sárgák, amelyek úgy ragyognak, mint a kifényesített trombiták - mondták róluk találóan -, vagy vérvörösek, kobalt-kékek, mély-feketék. Színek, amelyeket ma is meg lehet találni Caltagirone kerámiáiban, a bábszínházak figuráin, és egy nyugtalan Szicíliáról mesélnek.