» Görögország » Kréta » Kréta
A sziget északi partjától hat kilométerre, a Kefala-domb csúcsán és keleti lejtőjén fejlődött ki a Knósszosz nevű gazdag város, ahol a település fénykorában 50 ezer ember élt.
Knósszosz legnagyobb bronzkori kiterjedésű épületegyüttesének története i.e. 2000 körül kezdődött: ekkor emelték az első, négyszögletes alaprajzú, kőtömbökből álló épületet, amelyet évszázadokkal később egy földrengés romba döntött. Helyére nagyobb épületet húztak, de i.e. 1700 körül azt is földrengés és tűzvész pusztította el.
A palota a harmadik újjáépítés és kibővítés során nyerte el azt az alakját, amelyet az 1900-as évek elején Sir Arthur Evans rekonstruált. I.e. 1450 körül azonban a palota ismét leomlott és kigyulladt: egyesek szerint újabb természeti csapás következtében, mások úgy tartják, hogy a Görögország kontinentális részéről érkező mükénéiek okozták pusztulását, megint mások polgárháborút vagy járványt feltételeznek, de a legvalószínűbb, hogy földrengés okozta. Bármi is történt, a palotát i.e. 1400 körül ismét felépítették és még három évszázadon át használták.
DNS-vizsgálattal bizonyították kutatók, hogy Európa első fejlett civilizációja, a minószi kultúra helyben fejlődött ki, nem máshonnan importálták.
A Kréta szigetén talált ősi emberi maradványok DNS-vizsgálata során kiderült, hogy a minósziak bennszülött európaiak voltak. Ezzel megdőlni látszanak azok az elméletek, hogy a bronzkori civilizáció Afrikából, Anatóliából vagy a Közel-Keletről származhatott - ismertette a kutatást a Nature Communications című folyóirat.
A minószi kultúra felfedezése Sir Arthur Evans nevéhez fűződik, a brit régész tárta fel Krétán a bronzkori Knósszoszi palotát. Evans a korabeli városokat építő népet a legendás Minósz királyról nevezte el, aki a hagyományok szerint a híres krétai labirintusba záratta a félig ember, félig bika szörnyet, Minótauroszt. Ugyanakkor maga Evans is azon a véleményen volt, hogy a krétai bronzkori kultúra máshonnan származott. Szerinte a Nílus deltájának tájáról a délről érkező hódítás elől menekülhetett a nép Krétára ötezer évvel ezelőtt.
Ezt az elméletet az egyiptomi és a minószi kultúra bizonyos hasonlóságai is alátámasztották.
Más tudósok viszont a palesztinai, szíriai vagy anatóliai eredet mellett törtek lándzsát.
George Stamatoyannopoulos, a seattle-i Washington Egyetem kutatója kollégáival 37 személy maradványainak DNS-ét vizsgálta meg. A maradványokat mind a sziget keleti részén található Lassziti-fennsíkon tárták fel. A sírok többsége a tudósok szerint a minószi kultúra középső időszakából való, és úgy 3700 éves lehet.
A kutatók a fogazatból nyert mitokondriális DNS-t analizálták. A DNS-nek ez a típusa az anyáról a gyermekre nagyjából változatlanul öröklődik. Az eredményt összevetették a leletekkel azonos időszakból származó 135 egyéb nép hasonló adataival, köztük európai és anatóliai, valamint modern mintákkal is.
Az összehasonlítás kizárta az észak-egyiptomi eredetet: az ősi krétaiak csekély genetikai hasonlóságot mutattak a líbiaiakkal, az egyiptomiakkal vagy a szudániakkal. Genetikailag szintén távol álltak az Arab-félsziget népeitől, ezen belül a szaúdiaktól és a jemeniektől. A bronzkori minósziak genetikailag a legnagyobb hasonlóságot a nyugat- és észak-európaiakkal mutatták: a bronzkori szardíniaiakkal, ibériaiakkal, valamint Skandinávia és Franciaország neolitikus mintáival. A ma a Lassziti fennsíkot benépesítő lakossággal szintén nagy a hasonlóság.
Mindebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a minószi civilizáció helyben fejődött ki, és a neolitikus korban 9000 évvel ezelőtt a szigetre érkezett emberek voltak az ősei.
"A minósziak európaiak és mai krétaiakkal is kapcsolatban állnak - anyai ágon" - foglalta össze a professzor. Nyilvánvaló - tette hozzá -, hogy helyben fejlődött ki a kultúra, ugyanakkor például a művészet terén természetesen érték külső hatások más népektől. "A mediterrán népekre tehát együttvéve kell tekinteni, nem elszigetelt népek csoportjaiként" - hangsúlyozta Stamatoyannopoulos.
|
Értékeld te is!