Szádvár

Magyarország legnagyobb alapterületű hegyi romvára. A vár romterületén kilátópontok, gyilokjáró, biztonságos látogatói útvonalak, padok, piknik pontok, információs táblák és az ország legnagyobb várbeli tereplépcsője várják a kirándulókat.

Szögliget fölött magasodik a festői szépségű Szádvár, amely a szlovák határ közelében található, hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű romvára.

Szádvár megépítésének időpontja nem ismeretes, első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. Története során több birtokosa is volt, a legjelentősebb szerepet a Bebek család játszotta a vár életében. A mohácsi csata után a tulajdonosok jelentős építkezéseket végeztek a várban. Az erődítmény ekkor főbb vonalaiban elnyerte végleges formáját, egyebek mellett ekkor épültek a rondellák, és ritka megoldásként az északi oldalon létesített kötélpályás teherfelvonó, amelyet "csigának" neveztek.

Szádvár legsúlyosabb ostromát 1567 januárjában élte át, amikor Schwendi Lázár felső-magyarországi főkapitány hadai a várat körülzárva négynapi ágyúzással az északi fal egy szakaszát megbontották, emiatt Bebek György hősiesen védekező felesége, Patócsy Zsófia - szabad elvonulás fejében - a várat föladni kényszerült.

A XVII. században egymást váltották a vártulajdonosok. Szádvár "elrontásáról" 1686-ban döntöttek Bécsben, jelenleg pedig - az egyik legnagyobb alapterületű magyarországi várként - romokban áll.

Az eddig kevéssé ismert észak-magyarországi műemléket új turisztikai vonzerővé, és tették biztonságosan bejárható, kényelmes szabadtéri pihenőhellyé fejlesztették.

Központi elemét egy rendezett ligetes-fás romterület és biztonságos látogatói útvonal kialakítása, valamint az útvonallal érintett várfalak mintegy 440 méter hosszon elvégzett stabilizálása adta a természeti környezet megóvása mellett.

A fejlesztést követően az Alsóvár a komplexum fogadópontjává vált. Ugyanitt egy tölgyfa gyilokjárón a 8-12 méter magasan fennmaradt, hatalmas sziklatömbök közé beékelt keleti és északi várfal falkoronája is bejárható lett. A keleti, északi és nyugati bástyák előterében kilátópontok létesültek.

A Belsővár nyugati udvarában a látogatók fedett helyen tekinthetik meg a területen évszázadok óta szétszórva heverő nagy számú és nagyméretű középkori faragott kőanyagot.

A projekt során kialakított új látogatói útvonal a veszélyes falaktól, pincéktől, ciszternáktól megfelelő védőtávolságot tart, a ligetes-fás romterületen létesített padok, információs táblák, zászlótartó rudak, kőtár, esőbeálló és gyilokjáró egyszerű kivitellel, de tradicionális anyaghasználattal, tölgyfából készültek.