A somolyi, középkori templomrom

A műemlék tégla- és kötőanyaga alapvetően jó állapotú, jelentősebb természeti eróziókat a falkoronán, a toronybelsőben és a lábazati részen észleltek.

A munkák során szükséges a torony repedéseinek, illetve a középkori, valamint az 1963-ban hozzáépített kiegészítő falazatok megfelelő összedolgozása, és az eredeti vakolatok restaurátori konzerválása. A rom adottságai és fekvése miatt nehezen megközelíthető, ezért a közvetlen környezete elhanyagolt; a felújítás ennek rendezésére is kiterjed.

Somogy falu 1389-től szerepel a levéltári forrásokban. A török kor kezdetén elnéptelenedhetett, 1580-tól vált újra lakottá. Végleges pusztulása és elnéptelenedése a tizenötéves háború során következhetett be.

A települést 1622-ben Somoly néven pusztaként említik. A templom 1721-ben már rom volt, a szentélye szinte teljesen elpusztult, 1824-től pedig csak a templomtorony állt.

1963-ban az Országos Műemléki Felügyelőség H. Nándori Klára építész tervei alapján a romot konzerválta, a kiomlásokat téglával egészítették ki. Átfogó régészeti kutatást 1999-ben végeztek.

Ennek alapján a templom egy periódusban épülhetett a 14-15. században, gótikus stílusban. Nyugati tornyos, egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyes és egy északi épületes templom volt, sarkokon támpillérekkel. Az épület mellett temető terült el.

A ROM Vándor program célja a kisebb templom- és kolostorromok állagmegóvása, és szeretnének hozzájárulni a regionális túra- és zarándokmozgalmaink állomásainak gazdagításához.

A program 2025-ben elnyerte a műemlékekkel foglalkozó nemzetközi szervezet, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elismerését a Somogyszentpálhoz tartozó varjaskéri templomrom helyreállításával.