Patrasz

Patrasz a Delfoi-Epidórusz-Olümpia archeológiai háromszögben található. Történelme a Kr.e. 3. évezredre nyúlik vissza, mint fontos kikötő és kereskedelmi központ. Az ősi átjáró nyugat felé a 19. században kulturális csereközpont és alkotóhely volt, de a város kulturális gyökerei több római császár korán át a peloponnészoszi háborúig nyúlnak vissza. 

1430-ban az Oszmán Birodalom leigázta Bizáncot, így Patrasz is török kézre került. Velence és Genova számos támadást intézett a törökök ellen a város visszafoglalása érdekében.

Lepantói csata 1571. A csata az Oszmán Birodalom ellen vívott háborúk egyik híres tengeri csatája volt, a Patrasz-öbölben zajlott. Az ütközetben a Velencei Köztársaság, az V. Pius pápa által vezetett Pápai állam, Spanyolország, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség és a Máltai Lovagrend szövetsége döntő csapást mért az oszmán flottára. Cervantes, a Don Quijote írója is harcolt, ekkor a mellkasán és a karján sebesült meg, utóbbi miatt képtelen volt használni egyik kezét.

1821. március 25. Patraszban kikiáltják, hogy kitört a forradalom. A görög szabadságharc (1821–1831) a görög nemzet sikeres felkelése volt, amelyben kivívták szabadságukat az Oszmán Birodalomtól. Ezzel a görögök voltak az elsők, akik képesek voltak elszakadni és függetlenné válni. Erre emlékeznek a görögök minden év március 25-én, a Függetlenség Napján.

Patrasz 1828-ig török kézen maradt. Ekkor a francia expedíciós hadtest segítségével a város felszabadult, majd gyorsan a független Görögország második legfontosabb városává vált. A 20. század elején gyors fejlődésnek indult, és Patrasz lett az első görög város ahol megjelent az utcai világítás is.  

Patrasz 2006-ban Európa Kulturális Fővárosa volt. A turizmus a város egyik húzóágazata: a tenger mellett a 160 éves múltra visszatekintő Patraszi Nemzetközi Fesztivál is sok látogatót vonz.

A város életében fontos szerepet tölt be a felsőoktatás: a Patraszi Egyetemet 1964-ben alapították, jelenleg a világ kétszáz legjobb egyeteme között tartják számon.

Látnivalók

A mai Patrasz viszonylag újonnan épült város, mivel középkori épületeit teljesen elpusztították a görög szabadságharc (1821-1830) során.

Az ősi akropolisz romjaira épült monumentális erőd. Az erőd ma már elsősorban szabadtéri színházként, kulturális előadások helyszíneként ismert.

Római kori emlékek. I. e. 14-ben Augustus császár római kolóniát alapított a város helyén, így a római korban a település egyszerű mezőgazdaságból élő faluból fontos kikötővárossá nőtte ki magát. Odeon és amfiteátrum, vízvezeték

Patraszi Régészeti Múzeum.

Patraszi világítótororny. A város jelképe, 1878-ban épült, mivel 1972-ben lebontották, ezért 1999-ben újjáépítették.

Agios Andreas bazilika. A város védőszentjének nevét viselő Agios Andreas bazilika bizánci stílusban épült, kívül-belül lenyűgöző ortodox templom Görögország legnagyobb temploma.

Szent András (András apolstol) a városban mártírhalált halt, keresztrefeszítették 60-70 körül, az. ún."Andráskeresztre" (X-formára ácsolt kereszt). Szent András ikonográfiai ábrázolása a késő középkor óta tipikusan andráskereszttel történik, amelyet vagy átfog, vagy melyre felfeszítik. A legenda szerint a saját kérésére feszítették andráskeresztre, mivel azt mondta, hogy nem méltó a Krisztuséval azonos formájú keresztre feszítésre.

Szent Jeromos állítása szerint András ereklyéit II. Constantius parancsára 357 körül Patraszból Konstantinápolyba szállították. A szent fejét 1461-ben Palaiologosz Tamás bizánci despota II. Piusz pápának ajándékozta, az ereklyét a vatikáni Szent Péter bazilikában helyezték el. Ereklyéi napjainkban Patraszban találhatók, a vértanúság helyszínén, miután a VI. Pál pápa 1964-ben visszaajándékozta azt a keleti egyháznak a barátság erősítése végett. A Patraszban található ereklyék a szent kisujját, koponyacsontjának tetejét, és annak a keresztnek egy darabját tartalmazzák, melyre keresztre feszítették.

Rio-Antirio híd. A hivatalos nevén Harilaosz Trikoupisz híd nem csak ránézésre különleges. A szökőár-, vihar- és földrengésbiztos építmény a világ első függesztett pályás ferdekábeles hídja volt 2004-es elkészültekor. Megépülése lehetővé tette, hogy háromnegyed órás kompozás helyett immár öt perc alatt lehessen autóval átkelni a félszigeten lévő Rió és a szárazföldi Antirió között – azaz közlekedés szempontjából majdnem akkora jelentőséggel bír, mint a Korinthoszi-csatorna.

Az E55-ös autópálya korinthoszi hídja a Peloponnészoszi-félszigetet és az ország északi részét köti össze, a Korinthoszi-szoros felett, Antirión és a délparti Rión között átívelve. Négy hatalmas, 164 méter magas pilléréhez ferde-kábelekkel rögzítették az úttestet. A híd teljes hossza a felhajtókkal 2883 méter.

Itt húzódik a mediterrán törésvonal, ahol gyakoriak a földrengések. Hogy a híd ellenálljon a Richter-skála szerinti 7-es erősségű rengéseknek is, pillérjeinek különleges alapokat mélyítettek a tengerfenékbe. Kétszáz, egyenként 25-30 méteres, 2,5 méter átmérőjű acélcsövet süllyesztettek le s töltöttek fel. A csövek tetején kialakított alapokra tolóhajókkal úsztatták rá a parton készített rugalmas és belül üreges, ezért a vízen vontatható félkész pilléreket. A nagyon szilárd anyagokat, s a rugalmas rengéscsillapító elemeket egy dél-franciaországi laboratóriumban, valamint szélcsatornákban is vizsgálták. Az úttest elemeit is hajón vitték a helyszínre és darukkal emelték be. Erre nálunk napjainkban a szekszárdi Duna-híd építésénél volt példa.

Karnevál

A városban mintegy 180 éve minden januárban megrendezik Európa egyik legnagyobb karneválját, és túlzás nélkül állítható, hogy az év maradékában minden helyi, kicsi és nagy erre a maszkabálos, táncos, felvonulós örömünnep-sorozatra készül. A riói hangulat ennek köszönhetően egész évben átlengi Patraszt, a szenvedélyes szórakozás életteli és fiatalos várost, ahol a számtalan kis tér mindegyike leülésre, hosszas kávézásra, vidám beszélgetésekre csábít.