» Olaszország » Veneto » Velence
Az impozáns, belső udvarokkal, folyosókkal, tanácstermekkel és titkos szobákkal teli épületegyüttes nemcsak a dózse lakhelyéül szolgált, de a titokzatos államapparátus is itt működött.
A XIV. és XV. században készült homlokzatnak isztriai kőből faragott gótikus oszlopsora van, ezek alkotják a földszinti árkádsort. Fölöttük zárt, faragott oszlopokkal díszített loggia húzódik. A palota nagy része rózsaszín veronai márványból készült.
A Dózse-palota oszlopai közül kettő más színű, mint a többi. A 9. és a 10. oszlop vörös márványból készült, a hagyomány szerint itt került sor a halálos ítéletek nyilvános kihirdetésére. A velenceiek babonából még ma sem mennek át e két oszlop között. Az elítélteket azonban egy utolsó eséllyel kecsegtették, a kivégzés alól felmentést kaphatott az, aki a palota lagúna felőli részének harmadik oszlopa körül végig tudott sétálni anélkül, hogy leesett volna. Az elkeseredett próbálkozások nyomait a kikopott oszlop még ma is viseli, de a kísérlet még soha senkinek nem sikerült.
A gazdagon díszített főbejárat és az Óriások lépcsője az udvarra vezet.
Az Óriások lépcsőjén koronázták meg a dózsékat. Másik látványosság az Aranylépcső az emeletre illetve a dózse lakosztályához vezet. A legérdekesebb helyiség a XVI. századi térképekkel díszített Sala dello Scudo. Ne hagyjuk ki a Fegyvertárat, a Sala del Maggior Consigliot se, ahol Velence alsóháza ülésezett.
A palotából a Sóhajok hídján át jutunk a börtönbe. Mindkettő a gyererek számára legérdekesebb része a palotának. Ugyancsak a Sóhajok hídján jutunk vissza a dózsepalotába, melynek legalsó szintjén vannak a kútbörtönök (pozzi). A palota udvarával egymagasságban vannak, tehát nem igaz az, hogy dagály idején a beáramló vízbe fulladtak a rabok. Innen lépünk ki a napvilágra. (részletek)
A dózsepalota egyes termeiből (pl. Fegyvertár) gyönyörű kilátás nyílik a Velencére.
A történelem első festészeti versenye
A vetélkedőt a velencei hatóságok írták ki, a Dózse-palotában, a Nagytanács termét díszítendő freskó újrafestésére. Az eredeti képet, Guarentino de Arpo művét ugyanis 1577 decemberében egy tűzvész teljesen elpusztította.
A versenyre meghívott festők között volt Tintoretto, Veronese, Francesco Bassano. A versenyfeltételek szigorúan megszabták, hogy a művészeknek egy 7 méter magas, 22 méter hosszú festményt kell elképzelniük, amelynek témája Mária megkoronázása az Egekben. A mennyek ábrázolásánál pedig be kellett tartani azokat a normákat, amelyeket a koncentrikus körökkel, a színekkel és a mozgással kapcsolatban Dante írt le.
A zsűri 1580-ban ült össze és Veronese, valamint Bassano munkáját tartotta megfelelőnek. Veronese pályázatát ugyan jobbnak vélte, Bassanóénak azonban megvolt az az érdeme, hogy a mennyek "igazai" közé bevett néhány mecénást. A két helyezettet aztán felszólította, hogy találják meg tervezeteik szintézisét, ami merőben ellentétes elképzeléseik miatt lehetetlennek bizonyult.
A problémát végül az idő oldotta meg: Veronese meghalt, Bassano pedig elismerte, hogy a feladat meghaladja erejét. 1588-ban Tintoretto kapta a megbízást. A mester műhelyével és Domenico fiával együtt látott munkához. A freskó, bár jórészt ez utóbbi közreműködésének köszönhetően, ugyancsak távol került az eredeti elképzeléstől. Velencét úgy ábrázolja, mint a Földön megvalósult Paradicsomot, arisztokráciáját pedig mint az Egekben uralkodók másait.
|
Értékeld te is!