Septimius Severus diadalíve

Az afrikai és lovagi származású Severus 173-ban lett szenátor, majd Commodus uralkodásának végén, 190-ben konzul. Amikor az őrült császárt 192 végén meggyilkolták, Severus Pannonia Superior kormányzója, egyben a legerősebb dunai hadsereg parancsnoka volt. Commodus után a császári testőrség, a praetorianus gárda Pertinaxot, majd Marcus Didius Julianust ültette trónra, egyikük sem uralkodott néhány hétnél tovább.

A Rómából érkező hírek, a császári trón kiárusítása nyomán felháborodott dunai légiók Severust kiáltották ki császárnak, aki Róma ellen vonult, s ellenállás nélkül vonult be a városba. Szélnek eresztette a korábban császárok sorát megbuktató praetorianusokat, a helyőrséget saját katonáiból állította ki.

Hatalmának biztosításában döntő szerepe volt a hadseregnek, ezért megemelte a katonák zsoldját és engedélyezte számukra a nősülést, de hogy riválisai ne támadhassanak, az egyes parancsnokok alá tartozó légiók számát csökkentette. A császári trónra áhítozó britanniai kormányzót, Decimus Clodius Albinust fiatalabb császárnak és majdani örökösének (caesar) tette meg. Ekképp biztosítva magát nyugaton, keletre vonult és megverte a magát szintén császárnak nyilvánító szíriai kormányzó Gaius Pescennius Nigert, majd Albinus ellen fordult és őt is legyőzte.

Rómába visszatérve a szenátus még megmaradt hatalmát is megtörte, az ellenfeleit támogató szenátorok közül harmincat és számos lovagot is kivégeztetett, kiérdemelve a származására és az egykor rettegett diktátorra utaló "pun Sulla" gúnynevet. Hadi dicsőséget keresve Róma örök ellensége, a parthusok ellen fordult. 197-ben elfoglalta és feldúlta fővárosukat és létrehozta Mezopotámia provinciát a birodalom határait a Tigrisig kitolva.

202 végén visszatért Rómába, s átszervezte a kormányzatot. Tisztségviselőit nem a szenátori, hanem a lovagi rendből válogatta, így megnyílt a karrier lehetősége a provinciák lakói előtt is, s csökkent az itáliai arisztokrácia addigi befolyása. A Rómán kívüli itáliai bíróságokat kivonta a szenátus fennhatósága alól, kiváló jogászokra támaszkodott, s megreformálta a római jogot.

Sokat építkezett, régi épületeket állított helyre, az ő neve van bevésve a római Forum Romanum egyik legszebb diadalívébe. A hadakozás és építkezései költségei miatt leértékelte a pénzt, csökkentette annak nemesfémtartalmát, s teli kincstárat hagyott utódaira.

A már törékeny egészségű császár 208-ban indult utolsó hadjáratára, Britannia provincia határait akarta kiterjeszteni északra, Antoninus kevés védelmet nyújtó falán túl. Már a mai Skóciában hadakozott, amikor megbetegedett és 211. február 4-én meghalt. Hamvait Hadrianus mauzóleumában (a mai Angyalvárban) helyezték el és a szenátus istenné nyilvánította.

Severus hatalmának legitimálása érdekében Marcus Aurelius császár fogadott fiának, illetve Nerva leszármazottjának vallotta magát. Utódának és társcsászárnak két fiát, Caracallát és Getát nevezte ki, akik már életében folyamatosan marakodtak, halála után pedig egymásnak estek, s Caracalla 211 végén meggyilkoltatta öccsét. A Severus-dinasztia utolsó tagja, Alexander Severus 235-ben halt meg.