Raffaello művei Rómában

1520. április 6-án halt meg Rómában Raffaello Santi, az érett reneszánsz nagy mestere.

Korai évek

1483. április 6-án született Urbinóban. Festő és humanista apjától tanult, majd 1495 körül Pietro Peruginóhóz került Perugiába. Már 17 évesen mesternek mondták. Még húszéves sem volt, amikor megfestette Mária megkoronázását, majd Perugino ösztönözésére a mesterét felülmúló első nagy képét, a Mária eljegyzését.

1504-ben Firenzében telepedett le, ahová Leonardo és Michelangelo híre vonzotta. Ekkori sorozata: Madonna tengelicével, Esterházy-Madonna, Madonna del Prato, és La Belle jardiniére Leonardo hatását tükrözi, de új típusai, szelíd, kerek arcai mély érzelmeket és magasztos tökélyt sugároznak. Stílusa közérthetőbb, meghittebb, nyugodtabb nagy elődeinél, nem gyötörték kínzó kérdések, élete és művészete gondtalan volt.

Róma és a Vatikán

Bramante javaslatára II. Gyula pápa 1508-ban meghívta Rómába, ahol igen népszerű lett, a festők fejedelmének nevezték. Kifestette a pápa termeit, a Stanzákat, az első kettőt szinte egyedül, a harmadikat segédeivel. A legkorábban elkészült Stanza della Segnatura az újplatonikus filozófiai iskola témái révén volt hivatott igazolni a római egyház hatalmát. A két nagy falon a Disputa, azaz a Keresztény vallás diadala s az Athéni iskola látható, a kisebbeken a Parnasszus és az Erények.

Az Athéni iskola a filozófia allegóriája, más gondolkodók közt Platón és Arisztotelész látható pompás építészeti keretben. "A teológusok összeegyeztetik a filozófiát és az asztrológiát a teológiával; ezen ábrázolta a világ valamennyi bölcsét, amint különféle módon vitatkoznak" - mint Giorgio Vasari írja. E kép a kereszténység és platonizmus közti folytonosságot példázza, e freskó talán az érett reneszánsz csúcsa. A rendezett teret alakok sokasága tölti meg, de a kompozíció a középen álló két főalak felé vezeti a szemet, itt Platón az ég felé, Arisztotelész a földre mutat. 

A Stanza d'Eliodorót 1512-1514 közt festette ki, itt az egyháztörténet csodáit láthatjuk: Héliodórosz kiűzése a templomból, A bolsenai mise, Szent Péter megszabadulása és I. Leó megállítja Attila seregét. A Stanza dell'Incendióban csak a Borgo égését festette maga, itt is drámaiságot keresve. E városrész tüzét IV. Leó áldása oltotta el.

Római Madonnái azt mutatják: elhagyta korábbi művei szelíd derűjét, a mozgalmasságot és nagyságot emelte ki, ilyen az Alba Madonna, a Sixtusi Madonna s I. Ferenc Madonnája. Sok fontos portrét festett, a X. Leó két bíborossalt, az Ifjú képmását s Baldassare Castiglione arcképét. Hírneve egész Európára kiterjedt, nagy vagyont szerzett, palotáját Bramante tervezte.

X. Leó tíz nagy falikárpit tervezésével bízta meg, ebből hét készült el. A csodálatos halfogás, A béna meggyógyítása, a Lystrai áldozat, a Szent Pál Athénban prédikál és a többi századokig hatottak az európai epikus festészetre. A kárpitok drámai érzékét mutatják: gesztussal és arckifejezéssel adja vissza az érzelmeket.

1511-ben festette a Villa Farnesinában a Galatea diadalát, e freskó idézi leginkább a klasszikus ókor szellemét.

1515-ben fejezte be első építészeti munkáját: Agostino Chigi, akinek a Villa Farnesina freskóit készítette, bízta meg egy temetési kápolna tervezésével a Santa Maria del Popolo templomban, s ennek festményeit is ő készítette. 

1514-ben a pápa rá és Bramantéra bízta a Szent Péter székesegyház építésének vezetését, társa halála után azt
Raffaello vette át, s görög kereszt helyett hosszhajós alaprajzot tervezett. X. Leó alatt régészeti felügyelő lett, ő felelt Róma művészeti programjaiért. A túlterhelt művész ekkor már kiterjedt műhellyel dolgozott, saját ecsetjével csak a vázlatokat készítette, esetleg a kényesebb részleteket dolgozta ki.

Utolsó műve a Krisztus színeváltozása, amelyet Giulio Romano fejezett be. A fényben tündöklő isteni s a rémület-csodálat felkavarta emberi szféra közti dinamikus egyensúly és a kompozíció a manierizmus és barokk felé nyit.

Sírja a Panthenonban van

Raffaello 37. születésnapján hunyt el, vélhetően feslett életmódja miatt. Vagyonát 16 ezer aranydukátra értékelték, ami akkor hallatlanul nagy összegnek számított.

Testét a Vatikánból vitték a Pantheonba, itt ma olasz királyok közt nyugszik. "A festészet maga is meghalhatott volna, amikor e nemes művész meghalt, hiszen szinte megvakult, amikor Raffaello behunyta a szemét" - írja Vasari.