San Gennaro dóm

A Dóm belseje monumentális, gótikus pilléreibe 110 keleti kőoszlopot építettek bele. Mennyezetét aranyozott barokk kazetták és bennük barokk festmények díszítik. A főfalakon Luca Giordano szenteket ábrázoló képei, a pilléreken pedig Nápoly első 16 püspökének mellszobrai láthatók.

A középső kapu felett, a bejárati főfalon magyar szempontból érdekes emlék: A dóm Szt. Lajos-kápolnájában helyezték örök nyugalomra I. Lajos magyar király öccsét, az 1345. szeptember 18-án Aversa-ban meggyilkolt Endre herceget, Nápolyi Johanna férjét.

A fehérmárvány síremléket Francesco Capece nápolyi kanonok készíttette, melyen a következő felirat olvasható:

"Andrásnak, Károly Ubert Pannonia királya fiának, a nápolyiak királyának, kit felesége, Johanna ármánya és kötele megölt, Orso Minutulo kegyessége ide elhelyezett, nehogy a király teteme temettetlen maradjon és a gonosz tett az utódok előtt el legyen temetve (födve), Berardi fia Capece Ferencz állította e sírkövet a 19. évében 1345 szeptember 17-én megholtnak."

A dóm fő nevezetessége a jobb oldali hajóból nyíló harmadik kápolna, a Cappella di San Gennaro. Itt van a kincstár is. Érdemes megnézni a jobb oldali kereszthajó utolsó kápolnáját, a Cappella Minutolot is, amely XIII-XIV. századi állapotát őrzi.

A templomban található San Gennaro ereklyéje, a szent két ampullában őrzött vére. Már a XIII. század végén ide hozták San Gennaro ereklyéit a városon kívüli San Gennaro-katakombákból.

A legenda szerint Benevento püspökét 305. szeptember 19-én fejeztette le Diocletianus császár. Vérét két ampullába fogták fel és őrzésével dajkáját bízták meg. Ma az ereklye egy ezüst foglalatú, hosszú nyéllel ellátott üveggömbbe van bezárva. A "csoda" minden évben háromszor következik be. Először május első vasárnapjának előestéjén (amikor annak idején az ampullákat Pozzuoliból Nápolyba vitték), másodszor szeptemberben (vértanúságának évfordulóján), harmadjára december 16-án, amikor hívei szerint San Gennaro megállította a Vezúv 1631-es kitörését.

Az események alkalmából celebrált szertartás része az üveggömb megforgatása, amely után az ampullákban lévő zselés, megfeketedett folyadék folyékonnyá és rubinvörössé válik - a feljegyzések szerint erre először 1389-ben került sor. Ez néha órákig, vagy éppen napokig is tarthat, sőt volt olyan, hogy egyáltalán nem került rá sor. Ennek sikere a hívők szerint jó ómen, míg ha nem válik cseppfolyóssá, a várost katasztrófa fenyegeti. Ez történt 1527-ben is, amikor több tízezren haltak meg pestisben, vagy épp 1980-ban, amikor 3000 ember halt meg a földrengések során.

A jelenség évszázadok óta foglalkoztatja a tudományt. Az első kutatások még a 19. század elején kezdődtek, elfogadható magyarázat azonban nem született. A paranormális jelenségekkel foglalkozó olasz testület elé 1993-ban került egy olyan feltételezés, amely szerint ilyen változás következik be, ha vas-kloridot vegyítenek vízzel, és kismennyiségű nátrium-kloriddal, azaz konyhasóval. Ez a vegyület zselés állagú, de ha összerázzák, folyékonnyá válik. A tudomány ezt képes volt előállítani már évszázadokkal korábban is. Ezt az elméletet erősítette meg Margherita Hack asztrofizikus is, aki szerint lehet, hogy az ampullákban ez a vegyület van. A meggyőződés egyetlen módja azonban az ampullák felnyitása lenne, de erre az egyház sohasem adott engedélyt.