Hódmezővásárhely

Tram-train

2021. november 29-én indult el a Hódmezővásárhely-Szeged tram-train (villamosvasút), az utasok 2022 április közepéig ingyen utazhatnak a két város között. A tram-trainnel a két város központja 35 perc távolságra kerül egymástól, az utasok a lakásukhoz legközelebbi megállóban, villamosmegállóban felszállva eljuthatnak a másik város központjába.

A tram-train Szegeden az 1-es villamos vonalán közlekedik Szeged pályaudvartól Szeged-Rókus vasútállomásig, majd a 135-ös számú Szeged-Békéscsaba vasútvonalon halad tovább Hódmezővásárhelyre. A hódmezővásárhelyi Népkert állomásnál letér a nagyvasúti vonalról, és villamosüzemre váltva a városon keresztül közlekedik Hódmezővásárhely nagyállomásig. A tram-train vonalán közel négy kilométeres egyvágányú villamospálya épült Hódmezővásárhelyen összesen öt váltóval és hat megállóval, a kapcsolódó felsővezeték-hálózattal. A városi szakaszon három megálló kétvágányú, ahol az ellenkező irányba közlekedő szerelvények találkozni tudnak.

A tram-train vonalán a Stadler által gyártott dízel-villamos hibrid CityLink járművek közlekednek.

Mártélyi tájvédelmi körzet

A tájvédelmi körzet Hódmezővásárhellyel egy vonalban, a Tisza bal partján található. A mártélyi táj a Tisza déli szakaszának talán legszebb vidéke: holtágak, morotvák, nedves rétek, rekettyések, mocsaras, tocsogós területek találhatóak itt a folyó kiszélesedő árterén. 

Száraz tónak nedves partján

A Száraz tónak nedves partján kezdetű magyar népdalt Kodály Zoltán gyűjtötte Hódmezővásárhelyen 1932-ben.

Butella

A butella a helyi fazekaskultúra ikonikus tárgya, hiszen a kutatások szerint Hódmezővásárhelyen készültek az első darabok, és a városból terjedtek el országszerte, majd váltak népszerűvé a 19. század közepe táján.

A 18. században léteztek üvegbutellák, amelyek cseh és osztrák területekről érkező importtermék révén drágák, anyaguk miatt pedig sérülékenyek voltak. A vásárhelyi tálas mesterek innovációja volt, hogy az italtároló alkalmatosságot elkészítették cserépből. Komoly igény jelentkezett az ilyen használati tárgyakra, hiszen pálinkát már főzhettek a jobbágyok is.

Idővel egyre divatosabbá a butella, változatos formavilága és díszítésmódja alakult ki a szűk száz év alatt. Készült kicsi, közepes, nagy, kerek, hasáb, könyv, alakos, perec és szecessziós butella is karcolásos, írókázott vagy rátétes díszítéssel.

A butella az egyetlen olyan fazekastermék, melynek szinte elmaradhatatlan része a szöveg. A feliratok általában nemcsak nevet és dátumot tartalmaznak, hanem verses formájú, gyakran a butella tartalmára utaló szöveget is.

A 20. század fordulóján a gyári üvegek annyira olcsóvá váltak, hogy azokat már bárki megengedhette magának, így használati tárgyként kezdték kiszorítani a fazekasterméket. A butellákat azonban gyakran ajándékként adták, születésnapra vagy valamilyen jeles alkalomból névvel, dátummal ellátva, így felértékelődtek, megtartották azokat, és az 1900-as évek kezdetétől emléktárggyá alakultak. A mai napig nagyon sok vásárhelyi család őrzi a felmenők butelláit.

Az 1960-as, 70-es évektől már alapvetően dísztárgynak formáltak butellákat a mesterek, így készülnek ma is.