A firenzei San Marco gyógyszertár irattárában előkerült egy „Elixir vinoso ricostituente” receptje, azonos összetevőkkel, mint a „French Wine Cola”, a ma ismert Coca-Cola gyógyszeres elődje.
A firenzében működő, ősi San Marco gyógyszertár archívumában egy, a 19. század közepéről származó cédulát találtak, rajta egy „erősítő boros elixír” receptjével, amelyet olyan italként írtak le, amely enyhíti a testi és a szellemi fáradtságot, valamint az életkor vagy a megterhelés okozta gyengeséget.
A receptre Manuel Russo atya, a San Marco-kolostor rektora bukkant rá.
„Az archívumunkban kutatva bukkantam rá ennek az elixírnek a régi hirdetésére. Elkezdtem alaposabban átnézni a kolostorban őrzött dokumentációt, és rájöttem, hogy a szerzetesi gyógyszertár egyik legkeresettebb készítménye volt” – meséli az Toscana Oggi hetilapnak adott interjúban.
A tonik összetétele különösen meglepő: harminc gramm kóladió és tíz gramm bolíviai kokalevél, egy liter alkoholos keverékben áztatva. Ugyanez az elegy képezte annak a gyógykészítménynek az alapját is, amelyből 1886-ban az amerikai gyógyszerész, John Stith Pemberton megalkotta „French Wine Coca” nevű italát, a mai Coca-Cola elődjét.
Az egyetlen különbség az alkohol hiánya volt, ami az akkoriban Amerikában érvényben lévő szesztilalomnak volt köszönhető; ezt a gyógyszerész szénsavas vízzel és sziruppal pótolta.
Manuel Russo atya a Toscana Ogginak elmondta, hogy a recept a 18. századból származik, de leginkább a 19. század végén és a 20. század elején terjedt el. A hetilap szerint abban az időszakban, amikor Firenze 1865 és 1871 között Olaszország fővárosa volt, előfordult, hogy a tisztviselők és hivatalnokok szüneteikben betértek a San Marco-kolostorba, hogy kortyolgassák a tonikot.
A kolostor rektora szerint ez a történet, amelyet a receptet tartalmazó cédula, néhány eredeti címke és néhány üres üvegcse tanúsít, a domonkos szerzetesek fejlett gyógyszerészeti hagyományáról árulkodik.
A firenzei elixír és az amerikai készítmény összetétele közötti kapcsolatról nem létezik semmilyen bizonyíték. Csupán egy felvetésről és néhány véletlen egybeesésről van szó, amelyek kíváncsivá teszik az embert a világ egyik leghíresebb italának történetével kapcsolatban.
Firenze nem az egyetlen város, ahol a híres amerikai italéhoz hasonló recept rejtőzik.
Az Aielo de Malferitben, a spanyolországi Valenciai Közösség egyik kis településén is készítettek a 19. században egy nagyon hasonló szirupot, „Nuez de Cola Coca” néven, amelyet ma is gyártanak.
Eredetileg „Anís Celestial” volt a neve, és a az 1880-ban alapított aielói likőrgyár készítette, amelyet három barát, Bautista Aparici, Ricardo Sanz és Enrique Ortiz hozott létre.
Likőrjeikkel számos díjat nyertek, és részt vettek nemzetközi eseményeken is, köztük az 1889-es párizsi világkiállításon és egy, az 1885-ben Philadelphiában rendezett italversenyen, éppen egy évvel a Coca-Cola hivatalos megszületése előtt.
„Aparici gyakran utazott az Egyesült Államokba, hogy új piacokat nyisson. Azokban az években egy kártevő tönkretette a szőlőültetvényeinket, ő pedig egy ellenállóbb, amerikai szőlőfajtát hozott vissza, amelyet ma is használunk. Cserébe Nuez de Cola Coca üvegeket hagyott ott” – mesélte Juan Juan Micó, a gyár jelenlegi tulajdonosa a BBC-nek.
Más bizonyíték nincs Aparici és Amerika kapcsolatáról. Annyi bizonyos, hogy a rákövetkező évben John Stith Pemberton gyógyszerész megalkotta a „French Wine Coca” nevű italt, amelyből később a Coca-Cola lett, és amely előbb az Egyesült Államokban, majd az egész világon rendkívüli sikert aratott.
Közben az aielói likőrgyár többször gazdát cserélt, és miután a spanyol polgárháború idején lefoglalták, 1953-ban ismét találkozott az amerikai multinacionális vállalattal. Amikor a Coca-Cola megérkezett Spanyolországba, észrevette a terjeszkedését gátló, hasonló ital létezését, és megvásárolta annak szabadalmát.
A Nuez de Cola Coca továbbra is készül alkoholos változatban, és Aielo de Malferitben továbbra is él a kérdés: mi van, ha a Coca-Cola valójában egy valenciai tartománybeli kis faluban született?
Értékeld te is!