» Olaszország » Lazio
Az épület az Örök Város történelmi központjában, a Campo di Fiori (és nem mellesleg a Római Magyar Akadémiának otthont adó Falconieri-palota) közvetlen közelében, a Tiberis partján áll.
A palota építése Alessandro Farnese kardinális megbízása alapján 1517-ben kezdődött el és 1546-ban fejeződött be. Többek között Michelangelo is dolgozott rajta.
Lélegzetelállító az Annibale Carracci galéria szépsége: a festő 1597 és 1608 között készítette el a barokk művészet remekei közé tartozó, az istenek szerelmét ábrázoló freskókat.
A palota másik büszkesége a díszterem, amely kazettás mennyezete és Francesco Salviati alkotta freskói alatt a nagykövet dolgozik.
A Farnese család palotája egy házasság révén került 1734-ben a nápolyi Bourbonok birtokába, akik az ott lévő műkincsek javát Nápolyba szállították. Az épületet hosszú időn át bérbe adták a francia nagykövetségnek, majd 1911-ben a francia állam megvásárolta. 1936-ban Olaszország visszavásárolta, de ugyanakkor 99 évre ismét bérbe adta a francia diplomáciai képviseletnek.
A palota húsz méter hosszú és hét méter széles folyosócsarnoka mennyezetének kifestésére az egykori tulajdonos, Odoardo Farnese bíboros egy bolognai művészt, Annibale Carraccit hívta Rómába. Carraccival jött testvére, Agostino is.
Az 1597-1608 között festett freskók Ranuccio Farnesének és Margherita Aldobrandininek a mennyegzőjére készültek. A Carracci fivérek a freskókon a szerelmet ábrázolták Bacchus és Ariadné diadalmenetével. Ihletet a kor szelleme szerint az ókori római költő, Ovidius mitológiai témájú költészete adott.
A Carracci-galéria lett a modellje a későbbi európai nemesi és uralkodói paloták freskókkal teli csarnokainak. A művészettörténetben a Carracci testvérek festette mennyezetet ugyanolyan remekműnek tartják, mint Raffaellónak a vatikáni stanzákban készült freskóit vagy Michelangelónak a Sixtus-kápolnában készült freskósorozatát.
Stendhal francia író (1783-1842) egyik római látogatása során több mint két órán át csodálta Carracciék freskóit.
Születési adat: 1468.02.29., Canino
Halálozási adat: 1549.11.10., Róma
A 220. római pápa, pontifikátusa határvonalat képez a reneszánsz egyházfők és a reformpápák között
Az egész Itáliában jelentős vagyonnal és hatalommal rendelkező Farnese család sarja volt, aki fiatal korában kicsapongó életet élt, szeretőitől törvénytelen gyermekei is születtek.
Miután anyja megvonta tőle az anyagi támogatását, a vele való konfliktusa miatt a római Angyalvár börtönébe került. A börtönévek után Lorenzo de'Medici híres firenzei udvarában tanult, majd 1493-ban a "pápaság legsötétebb alakjának” nevezett VI. Sándor segítségével bíborossá választották.
A Medici családdal ápolt szoros kapcsolatainak köszönhetően püspökként 1513-tól X. Leó (Medici) pápa közvetlen tanácsadójaként működött. Leó alatt családja befolyása és hatalma tovább növekedett, de a Medici pápa halála (1521) után mégsem sikerült rögtön pápává választatnia magát. 1534-ben azonban már nem akadt méltó ellenfele, és a konklávé rövid idő alatt október 13-án pápának választotta.
Hihetetlen energiával látott neki pontifikátusának, mivel a katolikus egyházat újra vezető hatalommá és hiteles egyházzá akarta tenni. Már megválasztásától kezdve törekedett egy egyetemes zsinat összehívására, de ennek megvalósítását V. Károly német-római császár és I. Ferenc francia király rivalizálása sokáig hátráltatta. Végül sikerült kibékítenie a feleket, majd 1545. december 13-án összehívta az első nagy reformgyűlést, a tridenti zsinatot.
Nevéhez kötődik a protestáns hitelvek megvitatása, a pápai állam belügyeinek alapos átalakítása és a kifosztott Róma újjáépítése is.
A mai napig nevét dicséri a város szerkezete, az örök város belső részeinek utcái, terei és palotái. Az új városképhez pedig olyan világhírű reneszánsz építészek is hozzájárultak, mint Michelangelo, aki folytatta a vatikáni Szent Péter-bazilika építését. A pápa a művészetek nagy pártolójaként is bevonult a történelembe, udvarának másik jelentős művésze volt Tiziano, az európai hírű festő.
III. Pál az első olyan egyházfő volt, akit már komolyan foglalkoztatott a rohamosan terjedő reformáció megállítása. A zsinat határozatai, az inkvizíció felállítása Itáliában, a szerzetesrendek engedélyezése mind ezt a célt szolgálták. Ő volt az, aki 1538-ban kiközösítette VIII. Henrik angol királyt a katolikus egyházból. Az általa 1540-ben hivatalosan is elismert jezsuita rend a pápák legfőbb támaszává vált a reformáció elleni küzdelemben.
Pápasága alatt a Farnese család egyre nagyobb befolyásra tett szert, 1545-ben a pápai állam által elfoglalt területekből leválasztotta Párma és Piacenza Hercegségét, amelyet öröklődő hűbérbirtokként adományozott törvénytelen fiának, Pier Luiginak, két unokája pedig fiatal koruk ellenére bíborosi pozícióba kerültek.
|
Értékeld te is!