Kulturális látnivalók a Velencei-tó körül

Vörösmarty-emlékház Kápolnásnyéken

Vörösmarty Mihály apja, a grófi tiszttartó 1811-ben úgy döntött, hogy elhagyja a Nádasdyak szolgálatát. Velencére költözött és bérlőként gazdálkodott tovább, fia pedig Székesfehérváron folytatta tanulmányait. A költő kapcsolata mégsem szakadt meg örökre a településsel, hiszen élete végén ismét lakott Nyéken, igaz ekkor egy másik házban.

Bár a ház több helyen Vörösmarty szülőházaként szerepel, a költő valójában Nyéken született, a család csak később költözött át ebbe az épületbe. A házat Nádasdy gróf gazdatisztjeként használhatta Vörösmarty Mihály édesapja. Fia Székesfehérváron folytatta tanulmányait. A költő kapcsolata mégsem szakadt meg örökre a településsel, hiszen élete végén ismét lakott Nyéken, igaz ekkor egy másik házban.

A ház későbbi lakója volt Kresz Géza hegedűművész, ám a Kresz család nem élt benne életvitelszerűen, csupán nyári lakként használta a kúriát. A házban 1950-ben, Vörösmarty születésének 150. évfordulóján irodalmi múzeumot nyitottak: az új kiállítás berendezését most a Petőfi Irodalmi Múzeum végezte el.

Gárdonyi Géza szülőháza Agárdon

Az emlékház a magyar irodalom kiemelkedő alakjának, az 1863-ban született, az akkor még Ziegler Gézának szülőháza. Fiatalkorában, újságíróként változtatta meg Gárdonyira a nevét, „ha már egyszer Gárdonyban kereszteltek, úgy gondoltam, hogy Gárdonyira kereszteltetem a nevemet is”. 

Az emlékház 1963-as megnyitásától felújításáig múzeum, majd 2007-es felújítása óta irodalmi emlékház. A tárlat bemutatja az író irodalmi munkásságának fontos, kiemelkedő állomásait, értékeit. A látogatók egy korhűen berendezett épületet fedezhetnek fel, ahol megtekinthetik többek között az író naplóját es más személyes tárgyait is. Az emlékháztól nem messze 2011 nyarán elkészült az egri vár kicsinyített mása, ami tökéletes színtere kicsik és nagyok történelmi játékainak. 

Az agárdi Szent Anna kápolna egyik érdekessége, hogy 1863. augusztus 4-én itt keresztelték meg az akkor még alig egy napos Gárdonyi Gézát. Az épületben található kút, melyben az írót megkeresztelték, a mai napig eredeti formájában látható. A Szent Anna kápolna a Velencei-tó déli partjának, valamint Agárdnak is az első temploma volt, hiszen Ürményi Miksa, akkori földbirtokos még a 19. század első felében, 1814-ben építette azt. 

Pákozdi honvédelmi emlékpark

A katonai emlékpark részeként elkészült múzeumban és látogatóközpontban érintőképernyők segítségével ismerhetik meg az érdeklődők a honvédség mai életét.

Az emlékparkban látható az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére állított obeliszk is.

Kápolnásnyéki Halászkastély

Az egyik legnépszerűbb látogatóközpont a Velencei-tónál a Dabasi Halász-kastély és kastélypark. A kastély állandó, illetve időszakos kiállításokkal várja a kulturális programokra vágyókat.

Halász Lázár az egyik legnagyobb birtokos volt a 19. század második felében Kápolnásnyéken. Ebben az időben korábbi földjének dupláját birtokolta, több mint ezer holdat, és az övé volt a legjobban gépesített gazdaság is. 1945-ig a Halász család lakta a kastélyt. Miután a mezőgazdaság állami irányítás alá került, az épületben a Vörösmarty TSZ irodái működtek. A romos kastély felújítása 2014-ben kezdődött és két évvel később egy teljesen megújult kastélykomplexumot adtak át, mely egész éveben nyitva áll a nagyközönség előtt. Nagyszerű és színes programok során megismerkedhetünk az épület és család történelmével, gyermeknek szóló koncertsorozatot hallgathatunk és megcsodálhatjuk az adventi gyertyagyújtáskor ünnepi díszbe öltöztetett Halász-kastélyt.

Velencei Meszleny-kastély, Fischer Emil Múzeum

Meszleny-család története szorosan összefonódik a Velencei-tó múltjával, a Vas vármegyéből származó nemesi família a 18. század elején vetette meg lábát Fejérben. Az L-alaprajzú kastély építésének pontos ideje nem ismert, az 1700-as évek második felében készült el az első, barokk épületrész, majd a 19. század elején klasszicista stílusú szárnyat és toldalékokat építettek hozzá.

A Meszleny-család 1945-ig lakta az épületet, a II. világháború után előbb a Kultuszminisztérium üdülője lett, majd államosították és gyógypedagógiai iskolaként hasznosították. Az épület lejtmenete 1975-ben, az iskola kiköltözésével indult meg, nem sikerült ugyanis olyan hosszú távú funkciót találni, amely garantálta volna a szükséges karbantartást. A kastélyparkot is feldarabolták, úttörő- és ifjúsági üdülőtáborokat létesítettek benne.