Esztergom

Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház

Az esztergomi várhegyen a 10. század óta áll templom. Az elsőt Géza fejedelem építtette Szent István, az első vértanú tiszteletére. A hagyomány szerint itt született fia, Szent István király. Szent István 1001-ben alapította meg az esztergomi érsekséget, és 1010-re már állt a mai bazilika helyén a Szent Adalbert-székesegyház. A 12. században részben leégett, majd újjáépített templomot az Esztergom 1543-as török megszállását követő időkben hagyták lepusztulni.

Fél évszázaddal később, a vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbant, és csak a Bakócz-kápolna - a hazai reneszánsz építészet vörös márvány műremeke - maradt épségben.

A romok helyére már a 18. században új templomot terveztek, de Barkóczy Ferenc érsek elképzelései nem váltak valóra. Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban Ludwig von Remy udvari főépítészt kérte fel a tervezésre, de végül a Remy mellett dolgozó Kühnel Pált bízta meg a munkával. Kühnel Pál hatalmas épületegyüttest álmodott a Várhegyre, a bazilika kupolás épületéhez csatlakozó palotaszárnyakkal, érseki palotával, szemináriummal és kanonokházakkal. A grandiózus tervből csak a székesegyház és a kanonokházak egy része valósult meg.

A székesegyház alapkövét 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén tették le. Az építkezést vezető Packh János - Kühnel Pál unokaöccse - módosította az alaprajzot és a homlokzaton is változtatott. A Bakócz-kápolnát 1600 darabra szétbontva, tájolását megváltoztatva, a bazilika oldalkápolnájaként őrizte meg. Rudnay Sándor érsek 1831-es halála után csak 1839-ben, Kopácsy József kinevezése után folytatódott az építkezés. Packh Jánost ugyanebben az évben meggyilkolták, és az új érsek az egri székesegyház terveit készítő Hild Józsefet kérte fel a munkára.

Hild József a kupolát a korabeli Magyarországon újdonságnak számító módon, vasszerkezettel építette meg, valamint megemelte és oszlopokkal fogta körbe a kupoladobot, amivel fokozta az épület monumentális hatását. Kopácsy József 1847-ben bekövetkezett halálakor az épület már be volt boltozva, és fenn volt a kereszt a kupolán.

A székesegyházat Ferenc József jelenlétében az új hercegprímás, Scitovszky János 1856. augusztus 31-én szentelte fel, bár a főhomlokzat oszlopos előcsarnoka még befejezetlenül állt és a déli harangtorony is hiányzott. Az építkezés Lippert József irányítása alatt fejeződött be, a zárókövet 1869. november 1-jén, már Simor János érseksége idején helyezték be, mai formáját pedig csak 1886-ra nyerte el.

Szent Anna-templom, közismertebb nevén kerektemplom

A török elől menekülő Várady Pál esztergomi érsek 1543-ban Nagyszombatba helyezte át székhelyét, és az érsekség csak 1820-ban költözhetett vissza. A székvárosba hazatérő Rudnay Sándor hercegprímást ünneplő tömeg fogadta a budai és a komáromi út találkozásánál. Rudnay Sándor ezen helyen, a ma az ő nevét viselő téren építtette fel a Szent Anna-templomot.

A templom tervének elkészítésével Packh Jánost, a bazilika építésének vezetőjét bízta meg, aki a római Pantheon mintájára szerkesztette meg a tervet, hogy alkalma legyen gyakorolni a kupolaépítést, mielőtt hozzákezdene a bazilika nagyobb méretű kupolájához.

A templom alapkövét 1828-ban tették le, az épület 1837-re készült el.

Keresztény Múzeum

Az esztergomi Prímási Palotában található múzeum első kiállítását 1875-ben nyitotta meg Simor János esztergomi érsek, aki már győri püspökként gyűjtötte saját korának vallásos tematikájú alkotásait. Esztergomi érsekként gyűjtőmunkája kiegészült az egyházmegye templomaiban még fellelhető, de már használaton kívüli középkori emlékek felkutatásával. Így került a múzeumba az eredetileg a garamszentbenedeki bencés kolostorban a nagyheti szertartások során használt úrkoporsó vagy MS mester selmecbányai passióképe. Simor János ezek mellett a 19. században divatos és még viszonylag könnyen megvásárolható itáliai reneszánsz festményeket is szép számban vásárolt a múzeum számára.

A múzeumalapító Simor János gyűjteményét tovább bővítette Ipolyi Arnold nagyváradi püspök. Neki ugyanis volt egy középkori magyar táblaképeket, 14-15. századi olasz, német és németalföldi festményeket is tartalmazó értékes gyűjteménye, de nem volt múzeuma. 1886-ban bekövetkezett halála előtt Ipolyi Arnold úgy végrendelkezett, hogy amennyiben nem jön létre múzeum Nagyváradon, az ő gyűjteménye is kerüljön Esztergomba. Utódjának nem volt szívügye a múzeumalapítás, az első világháború végén, 1918-ban pedig a nagyváradiak szerették volna elmenekíteni a közeledő román hadsereg elől a gyűjteményt, ezért vagonokba pakolták és Esztergomba szállíttatták. A háború után a román állam pert indított az Ipolyi-féle gyűjteményért, a pert azonban 1926-ban a magyar állam nyerte meg, így az Esztergomban maradhatott.

Ugyanebben az évben került a Keresztény Múzeum tulajdonába a San Marco-gyűjtemény, miután Anna Mileva grófnő, Guilio San Marco herceg özvegye a múzeumnak adományozta férje hagyatékát. A San Marco-gyűjtemény főleg iparművészeti tárgyakból áll, része egy porcelán- és egy szelencegyűjtemény, ötvöstárgyak, valamint itáliai barokk festmények is találhatók benne.

Esztergomi Vár

Az esztergomi vár az európai országok körében meggyökeresedő magyar állam születési helye, mert itt alakult meg és működött első korszakában az állam életét alapvetően meghatározó két intézmény, a világi és az egyházi főhatalom: a királyság és az érsekség.

A tatárjárás idején a tatárok először nem mertek átkelni a városnak védelmet biztosító Dunán, majd állatokat hagytak a folyó partján. A magyarok három napos várakozás után magukkal vitték a jószágokat, így már az ellenség is a jégre merészkedett.

A várost harminc ostromgéppel támadták, majd felgyújtották és kifosztották, viszont a Várhegyen épült királyi palotát meg tudták védeni az ott állomásozó spanyol katonák. A feljegyzések szerint csatában itt használtak először számszeríjat Magyarországon.

Studiolo, Vitéz János reneszánsz freskókkal díszített dolgozószobája; itt található Magyarország egyetlen viszonylag épen megmaradt, jelentős reneszánsz falképe, az Erények, amelynek keletkezési ideje az 1400-as évek végére tehető.

Az Erények művészettörténeti jelentősége, hogy ebből a korból Itálián kívül sehol a világon nem ismert még egy olyan falkép, amely a quattrocento Firenzéjének vezető festészeti stílusában és színvonalán készült volna. A kutatók egy része az eredeti rétegek feltárása és restaurálása során előbukkanó új megfigyelések, így a nőalakok hasonlósága, a bekarcolt aláírás értelmezése alapján, nem zárja ki azt a feltételezést, hogy az alkotóművész akár maga Sandro Botticelli lehetett.

A vártorony az 1595-ös török ostromban összedőlt és darabjai belerogytak a dolgozószobába, így azt földdel töltötték fel. A freskók emléke évszázadokra feledésbe merült, létezésükre az 1930-as évek régészeti feltárásai során derült fény.

Duna Múzeum

A fiatalok érdeklődését is felkeltő, az élményeken keresztüli ismeretszerzést támogató új állandó kiállítás nyílt meg VÍZeum névvel 2019 őszén az esztergomi Duna Múzeumban.

A kiállítás a legfrissebb kutatási eredmények alapján, közérthetően mutatja be a víz és a vízgazdálkodás világát. A több iskolai korcsoportot megszólító múzeumpedagógiai módszertannal átadott tudás átadását a legmodernebb digitális technológia segíti.

A tárlaton nincs ajánlott útvonal, mindenki szabadon járhatja körül a témákat képekkel, animációkkal és interaktív tartalmakkal annyi információt összegyűjtve, amennyi érdekli. A kiállítás bemutatja a vízgazdálkodás múltját és jelenét, a vízzel kapcsolatos innovációkat, szemlélteti a víz erejének felhasználását, téma a folyók szabályozása, a hajózással kapcsolatos érdekességek, a klímaváltozás, a fürdés története. Külön rész foglalkozik a Balatonnal, az ásványvizekkel és a szódavízzel.

Felújították a régi tárlaton is kedvelt "vízgépet", amely most fényekkel, narrációval kiegészítve mutatja be a víz erejének sokféle hasznosítását. Láthatók a vízhez kapcsolódó mesterségek is, mint a bolgárkertészek, a Duna-víz árusok, a faúsztatók, a vízimolnárok, halászok vagy az aranymosók, mivel a Duna kisalföldi szakasza Európa egyik gazdag aranymosó helye volt.

A kiállítás figyelemfelkeltő része lesz a víz halmazállapotainak bemutatása, ahol szemléletesen, játékos formában, jelenítik meg a három forma jellemzőit. A vízügyi témáknál külön fejezetet kap többek között az árvíz, a belvíz, a folyószabályozás, a vízügyi műtárgyak és az öntözés.

Minden témának felvázolják a történeti hátterét és eljutnak a jelenig. Így bemutatják, hogyan változik a Föld vízkészlete, a klímaváltozás milyen hatással van az élővilágra és a vízügyi szakemberek milyen feladatokkal szembesülnek az éghajlatváltozás hatásai miatt.

A kiállítás egyik különlegessége a hajózással foglalkozó rész, ahol dunai hajók makettjeit, történeti tárgyait vonultatják fel. A látogatók számára pihenőhelyet alakítottak ki, ahol a terem két oldalfalán és a plafonon lévő kijelzőkön filmek, animációk futnak, valamint nyugalmat sugárzó fények és zene uralkodik.

A Duna Múzeum a magyar vízügy történetével, a hazai vízgazdálkodással kapcsolatos muzeális értékű tárgyakat, dokumentumokat gyűjti. Évente átlagosan 20 ezer látogató számára kínálja a vízzel való találkozás, a vízről való játékos ismeretszerzés lehetőségét.

A múzeum Esztergom belvárosában, az egykori főkáptalan épületében található.

Babits Emlékház

Mint felidézik, Babits Mihály 1924-ben vásárolt nyaralót az esztergomi Előhegyen. Számos versének, írásának, műfordításának helyszíne a ház, a város volt. Betegsége idején is vágyott Esztergomba, kicsi hegyi házába, mert a boldog évek emléke és hangulata az életet jelentette számára. Utolsó erejével is dolgozott, Szophoklészt fordított, éjjeli szekrényéről vitte el Illyés Gyula a mű javító példányát.

Babits Mihály 1941. augusztus 4-i halála után kortársai az állandóság sziklafokának tekintették az előhegyi házat. Számos visszaemlékezés őrzi a barátok, pályatársak megrendültségét is az utolsó esztergomi napokról, és később az esztergomi ház magányáról, pusztulásáról. Etter Jenő polgármester már 1941 őszén szorgalmazta az utca Babits Mihály úttá átnevezését.

Az emlékszoba kialakításában erőteljes akadályozó tényező volt a második világháború, amely után bérlőként több lakó is élt a házban. Komolyabb fordulatot az ügyben Török Sophie 1955-ös végrendelete jelentett. Az esztergomi nyári lak a magyar államra szállt, hogy ott múzeumot vagy emlékszobát rendezzenek be. Az épület restaurálására Nagy Zoltán múzeumigazgató készített előterjesztést 1960-ban.

A ház viszontagságos utóéletét követően 1961. augusztus 6-án végre emlékhely lehetett a hajdanvolt műhelyből, ekkor avatták fel az ország első Babits Mihály Emlékházát Esztergomban.

A jelenlegi enteriőrkiállítás a Horváth István által vezetett Balassa Bálint Múzeum munkatársai, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével és Ágoston István belsőépítész munkájával 2009-ben készült el. Ezt megelőzte az épület teljes felújítása, amelyet Esztergom városa támogatott.

Esztergomi dzsámi

Nemcsak az épület tarthat számot az érdeklődésre, hanem a város török kori történetét is bemutatja. Időszakos kiállításokat és különböző előadásokat is tartanak az egykori imatérben.

Kálvária-hegy

A Kálvária-kápolna a Vaskapu nyugati lejtőjén, az úgynevezett Kálvária-hegy tetején áll. A neoromán stílusú kápolna 1900-ban épült. 

Vaskapu hegycsúcs

A Vaskapu egy Esztergom óvárosától keletre található, 404 méter magas hegycsúcs, a Maróti-hegyek legalacsonyabb tagja. A hegy nagyban befolyásolja a város arculatát, mert a Vaskapu és a Duna által közrefogott kis területen így alakult ki a kisvárosias városkép szűk utcáival. A Vaskapu keleti oldalán több kisebb csúcs is található, amely népszerű kirándulóhely. Ez annak is köszönhető, hogy autóval is jól megközelíthető, a belvárosból aszfaltút is vezet a Vaskapura, ahonnan belátni az egész várost, a Garam torkolatát, a Dunakanyart. Tiszta időben akár egészen a mohi atomerőműig is el lehet látni.

A hegycsúcson található egy menedékház állatsimogatóval, étteremmel.

Az egykori esztergomi szénrakodótorony

Az 1927-ben épült, a Dorogi Szénbányák szállító és elosztó üzemegységeként működő szénrakodó ma ipari műemlék.

Mária Valéria híd

Esztergomnál 1762-ben úgynevezett repülőhíd (lengőkomp) épült a Dunán, majd 1842-ben hajóhidat létesítettek. A mostani híd elődjét Ferenc József császár építtette, az uralkodó lányáról Mária Valériának elnevezett híd 1895-ben készült el. A híd mindkét világháborúban súlyosan megsérült, 1919-ben a csehszlovák hadsereg robbantotta fel, majd az 1927-ben újjáépített hidat 1944-ben a német hadsereg ismét a levegőbe repítette. Akkortól a híd 2001-ben befejezett újjáépítéséig 57 év telt el.

Azt mondják, hogy Esztergom Párkányból nézve a legszebb, a híd neve sokáig Csonka híd, felújítása után, 2001-ben kapta vissza a Mária Valéria nevet.

Búbánatvölgy

Esztergom környékének egyik legszebb kirándulóhelye a Búbánat-völgy.

2021-ben turista és horgász látogatóközpontot adtak át az esztergomi Búbánat-völgyi Kerek tó mellett. A Kerektavi Természetház nevű létesítmény a horgászok és a természetjárók igényeinek kiszolgálására épült. Egy 150 fős közösségi terem mellett két oktatóteremnek is helyet ad, ahol horgászoktatást, valamint túravezető képzést tarthatnak.

A 60 éves Vasas Horgász Egyesület a Magyar Természetjáró Szövetséggel, a Pilisi Parkerdővel és a Magyar Turisztikai Ügynökséggel közös konzorciumban építette fel a természetházat, amely egész évben várja a látogatókat, éttermi ellátást is kínálva.

A Vasas Horgász Egyesület Esztergom legnagyobb civil szervezete több mint 2700 taggal. Az 1960-ban alapított egyesület tóépítési jegyek kibocsátásával is finanszírozva hozta létre a Búbánat-völgy négy tóból álló tórendszerét, ahol horgászattal és halneveléssel foglalkoznak, valamint 9 hivatásos halőrrel felügyelik a megyei Duna szakasz vízterületeit.