Lélegzetelállítóak a sziklára épült olasz városok

Cinque Terre-t sokan a világ egyik legszebb partszakaszának tartják. A sziklára épült városoknak sikerült megőrizniük a „100 évvel ezelőtti Itáliát” és annak különleges életmódját.

Cinque Terre parti sziklákra épült öt kis halászfaluból áll, közülük is a legszebb Manarola, Riomaggiore és Vernazza.

A szilákon épült városok a turisták számára csak gyalogosan járhatók be. A településeket rengeteg ösvény köti össze, ezek közül a legnevezetesebb a Manarola és Riomaggiore között húzódó Via dell’Amore. Az út 1920-ban jött létre a két település közötti vasúti alagút építésekor. Nevét az 1970-es években elhelyezett padok után kapta, amelyekre egymásba szerelmes görög és római mitológiai alakokat festettek.

Riomaggiore 

Riomaggiore a Maggiore folyó szurdokvölgyének torkolatában épült fel. A folyót mára betakarják az épületek. A házak a völggyel párhuzamos sorokban épültek meg, a közlekedést meredek utak és lépcsősorok biztosítják.

Manarola 

Manarola sokkal régebbi település, mint Riomaggiore, a mára már teljesen befedett Groppo patak völgyében épült ki, valamint a tengerbe nyúló meredek sziklán.

Vernazza 

Vernazza házsorai erődként védték a stratégiailag fontos kikötőt. A városhoz tartozó Corniglia nem a tengerpartra épült, hanem egy partmenti szikla tetejére.

Pitigliano 

A festői szépségű toszkán Pitigliano egy sziklafalra épült. A tufa városának is nevezik, valamint kis Jeruzsálemnek zsidó közössége miatt. A helyi legenda úgy tartja, hogy a várost Petilio és Celiano alapította, akik a város kincsét akarták ellopni, de annyira megtetszett nekik a vidék, hogy inkább letelepedtek. A valóságban Pitigliano több család fennhatósága alá is tartozott és 1455-ben egy háború eredményeképp ismerték el önállóságát.

Pitigliano több középkori és reneszánsz emlékművel is büszkélkedik. Leghíresebb a főtere, a Piazza della Repubblica, ahol egy hét folyócsöves szökőkút is van. A Medici család által építetett Medici vízvezeték a maga korának építészeti remekműve.

Civita di Bagnoregio

Civita di Bagnoregio elég bizonytalanul áll egy sziklán mély szakadékokkal körülvéve.

A 16. században néhány ház egyszerűen lecsúszott a hegyről bele a szurdokba. Az azóta is gyakori sziklaomlások miatt a várost a helyiek „il paese che muore”-nak, azaz a „haldokló városnak” hívják: A legtöbb bennszülött már hosszú ideje elmenekült, és most már csak egy pár művész, bolt tulajdonos és külföldi él itt.

A Rómától 160 kilométerre fekvő településen 2,5 euróért belépőjegyet kérnek a látogatóktól, hogy felújíthassák az épületeket. A városka vezetői arra számítanak, hogy a turista adóból hamar helyre fogják hozni várost, amelyet csak az egyetlen úton lehet megközelíteni, egy kis gyalogos hidacskán egy mély szakadék felett.

Positano és az Amalfi-part

Positano, Sorrento közelében található és az Amalfi-part többi településével együtt 1997 óta része az UNESCO Világörökségének. Egy szurdokvölgyben fekszik, ahonnan a tengerpart könnyen megközelíthető. Strandja, a Spiaggia del Fornillo, Olaszország egyik legszebb strandja.

A középkorban a hajógyártásból meggazdagodott város a 20. század első felében már szegény halászfalunak számított. Az 1950-es évektől kezdtek el özönleni a turisták Positanóba, miután John Steinbeck 1953 májusában esszét közölt a városról. „Positano mélyre hatol. Álomhely, amely nem tűnik valóságosnak, amíg ott vagy, de hívogatóan valóságossá válik, ha elhagytad.”