Giro d’Italia 9. szakasz

Benat Intxausti nyerte szombaton a Giro d'Italia országúti kerékpáros körverseny nyolcadik szakaszát. Az összetettben élen álló Alberto Contador két másodperccel növelte előnyét. Vasárnap a Benevento és San Giorgio del Sannio közötti 215 km-es etap vár a mezőnyre.

A spanyol Benat Intxausti nyerte szombaton a Giro d'Italia országúti kerékpáros körverseny nyolcadik szakaszát, amelyen az összetettben élen álló honfitársa, Alberto Contador két másodperccel növelte előnyét.

A Fiuggi és Campitello Matese közötti 186 km-es etapon egy szökevénycsoportból került ki a szakaszgyőztes: az élbolyból Intxausti bírta legjobban erővel a célba vezető emelkedőt.

Az összetett győzelemért küzdő esélyesek együtt tekertek, az utolsó emelkedőn a tavaly harmadik, ezúttal második helyen álló olasz Fabio Aru többször próbálkozott ritmusváltással, de a csütörtökön nagyot bukó Contador és a többi nagy rivális átvette a tempót, így együtt haladtak át a célvonalon.

A 2008-ban Giro-győztes Contador a szakasz elején egy részhajrában szerzett két másodperces jóváírással megduplázta előnyét Aruval szemben, illetve 20-ról 22 másodpercre növelte az ausztrál Richie Porte-tal szemben.

Vasárnap a Benevento és San Giorgio del Sannio közötti 215 km-es etap vár a mezőnyre. Sok emelkedő különféle meredekséggel fűszerezi az utat, ami rendkívül izgalmassá teheti.

Dario Cioni, a Sky sportigazgatója: „Ez mindig egy érdekes fázisa a versenynek. Egy kis túlzással két fajtája van a versenyzőknek: akik egyre erősebbek, és akik egyre gyengébbek lesznek. Mindenki már érezni fogja az első hetet a lábaiban, és a fizikai állapot fogja eldönteni, hogy melyik táborban vannak. Egyre tisztábbá válik, hogy ki nem fogja megnyerni a Girot, még ha nem is tudjuk, ki lesz a győztes. A szakasz nagyszerűnek néz ki, és mint kerékpár rajongó, alig várom, mert biztosan fog valami történni: hosszú, fel-le halad, és délen van. Különösen trükkös lehet, ha esik az eső, mert a kis városkáknak szinte kivétel nélkül van kockaköves része. Az emberek az útszéleken közel szoktak menni a mezőnyhöz, ez is okozhat problémát.”

Benevento a boszorkányok városa

Benevento Campania tartományban található, 50 kilométerre Nápolytól. Eredeti neve Maleventum; a rómaiak változtatták meg a nevét, miután elfoglalták a régiót, és provinciává tették. Azt tartották, hogy balszerencsét hoz a neve (male: rossz, bene: jó)

A városba látogatók egy kicsit belekóstolhatnak az igazi dél-olasz életbe, a közeli Nápoly és Amalfi-part után, amelyek népszerű turistacélpontok lévén mindig nagyon zsúfoltak.

Hat ókori út és két folyó találkozásánál fekszik, köztük a Via Appia, Róma egyik legfontosabb útja kereskedelmi és közlekedési szempontból. Jelentőségét az is jelzi, hogy több császár látogatott el (Nero, Traianus, Septimius Severus) és sok érmét vertek itt.

Állítólag Diomédész alapította a Trójai Háború után, ezért lakói sokáig vadkan agyarak tűztek házaik elé, hogy utaljanak származásukra (Diomédész pajzsán egy vadkan volt látható). Egy másik történetíró szerint azonban Auson, Odüsszeusz és Kirké fia volt az alapító.

A második pun háború idején a kettő legfontosabb csatát itt vívták meg, és bár a karthágóiak nagyon kimerítették a készleteiket, pár évvel később egyike volt azon kevés provinciának, amelyek elő tudták állítani a megfelelő számú katonát és pénzt.

545-ben a Lombard Királyság központja lett, de hamarosan létrehozták a Benevento-i Hercegséget. Elfoglalták az akkor bizánci kézen lévő Amalfit, Capuát és Crotonét, a legfőbb ellenség azonban a lombardok voltak. A harcnak külső erők vetettek véget: a Lombard Királyságot a frankok, Beneventót Bizánc foglalta el, majd hamarosan a Német-Római Császárság seregei.

A várost a 11. században III. Henrik császár békés úton elcserélte a Pápai Állammal a Bamberg-i Püspökségért. Benevento így egy rövid Napóleoni éra kivételével az Egyesült Olaszország létrejöttéig a Pápai Államhoz tartozott.

A benevento-i csatában halt meg Manfréd, szicíliai király 1266-ban, holttestét a csatatéren temették el. Dante a Purgatórium kapujában találkozik vele, így emlékezik meg erről az esetről:

„és ekkor jól megnéztem én:
szép szőke arc volt, megnyerő tekintet,
de seb vágott át fél szemöldökén.
[…]
"Én vagyok Manfréd" - mondta és mosolyga; -
"Konstancia császárné unokája;
[…]
Sok s szörnyű bűn volt, amit én sirattam;
de tág a Kar, hogy várja kegyelem
mind, ki hozzá tér bűnbánó tudatban.
S Cosenza Papja, kivel Kelemen
testem keresteté, ha ez igéket
jól olvassa az égi levelen:
még Benvenutónál a híd fölé tett
jelek alatt csontom ma is nyugodna,
hol nagy köveknek súlyos halma védett.
Most zápor mossa, vihar hányja, dobja,
hol, Verde mellé, kívül a határon
kivitte, oltott gyertyákkal, titokba.”

/Babits Mihály fordítása/

Nagy Lajos király nápolyi hadjárata során többször megszállt Beneventóban.

Traianus diadalíve (114), az egyik legjobban megmaradt római emlék Campaniában. Mint Traianus oszlopa Rómában, ezen is képek vannak életéből és a győztes csatáiról. A Via Traiana bejáratát jelezte, amely Rómából ment Brindisibe. Néhány darabja a British Museumban van.

Hadrianus császár egy színházat építetett, amelybe körülbelül 10.000 néző fért. Még ma is eredeti céljára használják, különféle műsorokat lehet megtekinteni benne. Egy másik ókori emlék a Ponte Leproso, a Via Appia részeként a Sabato folyó felett ívelt át. Annyira jó állapotban marad fent, hogy még ma is használják.

Egy kicsit későbbi látványosság a város legmagasabb részén található Benevento-i kastély. A Pápai Állam kormányzói laktak benne, előtte egy római fürdő volt a helyén, amelynek maradványai ma is láthatók a kertben.

A Santa Sofia templom az UNESCO Világörökség része hét másik történelmi, longobárdokhoz kapcsolódó épülettel együtt. 1688-ban szinte teljesen elpusztította egy földrengés, XIII. Benedek pápa építették újra barokk stílusban. 1951-ben, egy restauráció után találták meg az eredeti, bizánci stílusú mozaikokat.

Szinte az összes épület falán megfigyelhetünk ókori részletet; az egyik házba a diadalívhez közel például beépítettek egy Ízisz-templomot.

A helyi ételek alapanyagai már évszázadok óta ugyanazok: extra-szűz olívaolaj, friss kézzel gyúrt tészta, marha-, bárány- és disznóhús, méz, gyümölcsök, sajt, mogyoró és mandula. A torrone süteményt már a rómaiak is ették; mogyoróból készül, általában karácsonykor szokták elkészíteni. A Mugniatelli báránysült zöldségekbe tekerve. A Panzerotti di San Giuseppe egy fahéjas aprósütemény csicseriborsóval.

A város szülöttjei közé tartozik kettő pápa is: III. Viktor és VIII. Gergely.

A legenda szerint Benevento a „boszorkányok városa”, hiszen régen állítólag itt gyűltek össze a gonosz lények a boszorkányszombatra. Matteuccia de Francesco 1428-ban azt állította perén (ő volt az első boszorkány, akit seprűnyélen való repüléssel megvádoltak), hogy a folyóparton álló saját maguk ültetett mogyorófa alatt tartották a gyűléseiket. Az 1600-as években ugyanez alatt a fa alatt találtak egy friss holttestet.

Egy kis mai gyerekdal is őrzi ezt a hagyományt:

Unguento, unguento
portami al noce di Benevento
sopra l'acqua e sopra il vento
e sopra ogni altro maltempo.

(Kenőcs, kenőcs
Vigyél el a Beneventói estre
Víz felett és szél felett
És minden rossz idő felett.)

A Strega likőr is ennek az emlékét őrzi, amely boszorkányt jelent. A Premio Strega Olaszország egyik leghíresebb irodalmi-díja, megnyerte már Umberto Eco és Primo Levi, valamint Dino Buzzati, aki könyvet írt Fausto Coppi és Gino Bartali csatáiról is.

San Giorgio del Sannio

San Giorgio del Sannio egy kicsi városka 9 km-re Beneventótól, 60 km-re Nápolytól.
2009-ben a városi önkormányzat egy Giro-emléknapot rendezett, az 1987-es verseny tiszteletére, amikor addig egyetlen alkalommal szakaszt rendezhetett a város. Érdekesség, hogy akkor is Sanremóból indult el a mezőny a háromhetet teljesíteni.

Helyi étel például a cardone, amely egy karácsonyi sütemény kárdival. Borok a Falanghina del Sannio (fehér), Fiano (fehér), Greco (fehér), Coda di volpe (fehér), Aglianico (vörös), Piedirosso (vörös), Sciascinoso (vörös), Sannio (fehér, vörös és rozé).

Pietrelcina

A mezőny át fog haladni Pietrelcinán, ahol Pio atya született és töltötte gyermekkorát. Ő az olaszok egyik legkedveltebb szentje, életében számos csodát tett, ma is Olaszország egyik leglátogatottabb zarándokhelye. 1968-ban halt meg.