Savanyú Jóska sírja

Savanyú József (1841.09.12., Izsákfa-1907.04.09., Tótvázsony) bakonyi betyár apja juhászszámadó volt a Veszprém megyei Orosziban. Fiának birkalopás miatt kellett bujdosnia.

1860-ban 8 hónapot töltött a veszprémi fegyházban fegyveres csavargásért. 1875-ben Sümegen egy hónapig ült súlyos testi sértés miatt. 1881-ben a csabrendeki földbirtokos kúriáját próbálta társaival kirabolni, eközben lelőtték Bogyai Antalt. A nagyvázsonyi uradalmi pénztárt vakmerő módon fényes nappal rabolta ki. 1883-ban országos körözést adtak ki ellene, 1000 Ft-os díjat tűztek ki a fejére, majd statáriumot hirdettek elfogatására.

Magyarósi István billegi bojtár bejelentette, hogy hajlandó Savanyú Jóskát és társait a hatóság kezére adni. Tettét bosszúvágy vezérelte: nagybátyját Savanyúék agyonlőtték. Áldomásra hívta őket a halápi erdőbe: csaliként egy akolban elrejtett bor szolgált, amibe erős altatót kevert. Ezután a csendőrök a zalahalápi erdőben fogták el őt és társait. A szombathelyi törvényszék előtt kiderült, hogy a rablások jelentős részét nem ő, hanem a nevében követték el. Az ügyész halálbüntetést kért, de csak életfogytiglan tartó fegyházra ítélték. 22 év után a váci püspök közbenjárására kapott kegyelmet.

Rövid ideig - látványosságként - egy pesti kávéháztulajdonos mutogatta. Hamarosan testvéréhez, a tótvázsonyi juhászhoz költözött. Szabóműhelyt nyitott, de súlyos reuma kínozta és - búcsúlevele szerint - a fájdalmak miatt főbe lőtte magát.