Thermopülai-szoros

Hérodotosz az ütközet kapcsán 3 milliós perzsa sereget említ, de létszámuk valószínűleg nem lehetett több 200 ezernél.

A hágón ma modern út halad át. Keleti oldalán található a thermopülai csatában elesett I. Leónidasz spártai király modern emlékműve, szemben azzal a dombbal, amelynek tetején Szimónidész sírversét vésték kőbe:

"Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

Közép-Görögországban, a tengerpart és a hegyek közé szorult keskeny Thermopülai-szoros (nevét a közelben fakadó kénes hőforrásokról kapta) Kr. e. 480-ban, augusztus végén vált világhírűvé, amikor I. Xerxész perzsa király akár 100-200 ezer fős inváziós serege ellen Leonidász spártai király mindössze 300 spártaijával és néhány ezer szövetséges göröggel (thébaiak, thespiaiak és mások) két napig sikeresen feltartóztatta az ellenséget a keskeny átjáróban.

A harmadik napon egy áruló helyi lakos, Ephialtész egy titkos hegyi ösvényen át bevezette a perzsákat a görögök háta mögé; ekkor Leonidász a legtöbb szövetségest hazaküldte, s a 300 spártaival, illetve az önként maradó mintegy 700 thespiai és 400 thébai harcossal az utolsó szálig harcolva esett el.

Az önfeláldozás a nyugati hadtörténet egyik legismertebb példájává vált, és időt nyert a görög flottának, hozzájárulva ahhoz, hogy Görögország egy évvel később, Szalamisznál és Platainál visszaverje a perzsa inváziót.

A csata helyszínén ma Leonidász szobra és egy emlékmű áll, mellette a thespiaiaknak állított emlékkővel, a Kolonosz-domb tetején pedig egy tábla őrzi Szimónidész híres sírfeliratát: 

"Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

A part azóta jelentősen eltolódott, a mai szoros már nem olyan keskeny, mint az ókorban volt.