Musée Cluny

Az épület története

Chaslus Péter clunyi bencés apát a XIV. sz.-ban megvásárolt egy római fürdő területén levő, már düledező palotát és helyén a clunyi apátság részére házat épített. Ugyanott a XV. század végén egy új épület keletkezett, mely a kora francia reneszánsz építés egyik legérdekesebb alkotása. A XVI. századtól kezdve azonban a clunyi apátok ritkán laktak a palotában. 1790-ben a forradalmi kormány a palotát eladta és új birtokosa bérbe adta egy nyomdásznak. A forradalom alatt Du Sommerardnak, a francia művészetek lelkes gyűjtőjének birtokába került, aki itt helyezte el az akkori időben páratlan gyűjteményét. Sommerard halála után 1843-ban a francia kormány megvásárolta a palotát és a gyűjteményt és nemzeti régiségek múzeumává alakította. A gyűjtemény 1844-ben nyílt meg a közönség számára.

Leghíresebb műtárgyak

A múzeumban látható a Hölgy az egyszarvúval (La Dame à la licorne), amely az egyik leghíresebb és legszebb középkori falikárpit. Eredetileg nyolc részből állt, de mára csak hat maradt fenn belőle. Jelképei nagyon érdekesek és titokzatosak: mindegyik képbe üzenetet rejtettek, de ezeket a mai napig sem sikerült tökéletesen megfejteni. Az egyszarvús falikárpitot Flandriában szőtték a 15. században. A rajta szereplő címer alapján valószínűleg Jean le Viste nemesember megrendelésére készült a boussaci kastély részére. 1841-ben fedezték fel újra, azóta a párizsi Cluny Múzeum gyűjteményében tekinthető meg.

1840-ben George Sand írónő útban nohant-i kastélya felé, megszállt Boussac várában, ahol 8 régi, titokzatos kárpitot fedezett fel. Rögtön értesítette egyik szeretőjét, Prosper Mérimée-t, akit leginkább Bizet Carmenjének szövegírójaként ismerünk, de művészettörténész is volt, s ekkoriban a francia Történelmi műemlékek felügyelője. Mérimée 1841-ben érkezett a várba, hogy saját szemével lássa a kárpitokat és azonnal megállapította, hogy rendkívüliek, ezért I. Lajos Fülöp királynak megvételre ajánlotta őket. Mivel azonban a kárpitok rendkívül rossz állapotban voltak, a vétel elhúzódott.

Végül csak 1882-ben vette meg azokat Edmond du Sommerard, a párizsi Cluny Múzeum alapítója a múzeum számára. Időközben azonban kettő eltűnt, mivel az egyikkel egy szekeret béleltek ki, a másikat pedig felvágták lábtörlőnek, illetve patkányok rágták meg. Nem kevésbé talányos a kárpitok eredete sem. A szőnyegeken lévő címereken három fehér félhold látható, ez török származást sejtet. Annál is inkább, mert a 15. század végén a török szultán öccsének, Zizim (Dzsem) hercegnek sikertelen puccskísérlete után menekülnie kellett. A Rodosz szigetén élő templomosok fogadták be, akiknek azonban nemsokára maguknak is menekülniük kellett a török támadás miatt. Így kerültek Máltára.

A nagymester, Pierre d’Aubusson 1480-ben visszatért a török herceggel Franciaországba, ahol Dzsemet Bourganeuf várába záratta. Nem sokkal később azonban átadta VI. Sándor Borgia-pápának, aki minden valószínűség szerint a szultán óhajára (és pénzéért) megmérgeztette. Ám semmi bizonyíték nincs arra, hogy a kárpitok Dzsemhez tartoztak volna, és van, aki úgy véli, a félholdak valójában az ősi francia nemességet jelképezik. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a kárpitok kódolt üzenetet rejtenek, de ha így is van, nehezen fejtheti meg bárki is, hiszen biztosan hiányzik 2 darab, azt sem tudni, eredetileg mennyi volt és a sorrendjük is ismeretlen.

Felújított múzeum

Hét évnyi felújítás után, 2022. május 12-én nyitott meg újra Franciaország legnagyobb, a középkor művészetének szentelt múzeuma. 

A munkálatok szakaszosan zajlottak, kezdve egy gótikus kápolna és a területen található ősi gall-római termálfürdő romjainak helyreállításával. 2018-ban bemutatták a Bernard Desmoulin által tervezett új fogadóépületet, miközben a múzeum meglévő, 15. századi városi házát és 19. századi melléképületeit akadálymentessé tették a fogyatékkal élő látogatók számára.

Az utolsó fázisban a múzeum 1950-es évekből származó kiállításait újították fel. A tematikus megközelítés kronológikus elrendezést vált fel. Egy új útvonal vezeti a látogatókat a bizánci gyűjteményektől és a gótikus művészet születésétől egészen az 1500-as évekig, beleértve a híres "Hölgy és az egyszarvú" faliszőnyegeket is. A kárpitok közül öt a tapintás, az ízlelés, a szaglás, a hallás és a látás érzékszerveit ábrázolja, míg a titokzatos hatodikon a "To my only desire" felirat olvasható.

A gyűjtemény további kulcsfontosságú tárgyai közé tartoznak a Sainte-Chapelle ólomüveg-paneljei és a 13. századi Júda királyainak szobrai, amelyeket a francia forradalom idején a Notre-Dame székesegyház homlokzatáról leszakítottak, és csak 1977-ben kerültek vissza.