Grand Palais

A Grand Palais vitathatatlanul leginkább hatalmas és bonyolult, több mint 6000 tonna acélból készült, hordó boltozatú átriumáról vagy főhajójáról ismert. Ezt Európa legnagyobb üvegtetője koronázza.

A neobarokk Grand Palais hatalmas üvegkupolájával, akárcsak a közeli Pont Alexandre III a Szajnán, az 1900-as világkiállításra épült, Charles Girault tervei alapján. A katedrális magasságú csarnokba 15 000 négyzetméteres üvegtetőn keresztül árad be a fény, amelyet elegáns acéloszlopok tartanak.

Az 1900-as párizsi világkiállításra épült, hogy a francia művészetet bemutassa, és azóta számos nemzetközi kiállítás és esemény díszes hátteréül szolgált, a Chanel divatbemutatóitól kezdve a művészeti vásárokig, köztük az Art Basel Parisig.

Az első világháborúban katonai kórházként, Párizs náci megszállása idején pedig propagandakiállítások helyszínéül is használták.

Ma a Grand Palais-t művészeti kiállításoknak, kulturális és sporteseményeknek, valamint haute couture divatbemutatóknak ad otthont.

2021-ben felújítás miatt a párizsi Grand Palais három évre bezárt, helyettesítésére az Eiffel-torony mellett emeltek új ideiglenes múzeumot.

Párizs vezetősége 2018-ban fogadta el a Mars-mezőre, az Eiffel-torony mellé épülő Le Grand Palais Éphémere ("átmeneti Grand Palais") terveit. Az 1900-as világkiállításra épült Grand Palais 2021 januárja és 2024 nyara között volt zárva.

A felújított múzeum megnyitását a 2024-es párizsi nyári olimpiai játékokra időzítették. Az olimpia alatt a vívóversenyeknek adott otthont.

A felújított Grand Palais

Az 1900-as világkiállításra épült Grand Palais-t eredetileg Charles Girault vezette építészcsapat tervezte. A Beaux-Arts építészetet az akkoriban forradalmi anyagokkal, például acéllal és üveggel ötvözte. A későbbi években az épület egyes részeit megrongálták, átalakították vagy lezárták, ami korlátozta a hozzáférést és számos kulcsfontosságú jellemzőjét elrejtette.

A felújítás újra megnyitja az eredeti központi tengelyt, lehetővé téve a látogatók számára, hogy szabadon mozogjanak a Jean Perrin tértől a Szajnáig. Ez az új kapcsolat alkotja azt, amit az építészek „place centrale”-nak neveznek, egy nyitott területet, amelyet a Rotonde d'Antin, a Szajna szalonja és más belső terek kombinálásával hoztak létre. Az egyik jelentős változás a hajót a Découverte-palotától elválasztó fal eltávolítása volt, helyreállítva egy olyan kilátást, amely 1937 óta nem volt látható.

A párizsi székhelyű Chatillon Architectes az épület eredeti alaprajzának helyreállítására összpontosított, amely az idők során széttöredezetté vált. Több mint 3000 archív tervet és rajzot tanulmányoztak át a munka irányításához, azzal a céllal, hogy tiszteletben tartsák az emlékmű eredeti kialakítását, miközben kortárs használatra korszerűsítik azt. Új kiállítótereket, éttermeket és közlekedési útvonalakat alakítottak ki, több mint 40 liftet és 30 lépcsőházat vezettek be, hogy az épület teljesen akadálymentes legyen.

Az épületet körülvevő kerteket is áttervezték, vizuálisan összekapcsolva őket a közeli Champs-Élysées-vel. A biológiai sokféleség támogatása érdekében több mint 60 000 növényt ültettek el 250 fajból, a felújított tetőbe épített esővízzel táplált öntözőrendszer segítségével. A Jean Perrin téren létesült új gyalogosbejárat egy korábbi utat vált fel, és javítja a terület integrációját a városba.