A város leghíresebb kolbászos standja az Albertina közelében található: a Bitzinger-nél a kolbászkülönlegességekhez még pezsgő is jár.
Az indoklás szerint a bécsi Würstelstandok egy nagyon jellegzetes helyi szókinccsel leírható kulináris kínálattal rendelkeznek, amelyek gyors és finom harapnivalóval szolgálnak minden bécsi számára. Ezzel hivatalossá vált, hogy az olyan kifejezések, mint a „Haaße” (Burenwurst), a „Krokodü” (savanyú- vagy csemegeuborka) és az „Oaschpfeiferl” (csípős pepperoni) is ide tartoznak.
Legyen szó az Operabálról távozók számára egy after-party helyszínéről, két találkozó közti gyors falatozásról, az éjszakai buli utáni levezető sörkorcsolyáról, vagy csak egy jó beszélgetés kellékéről – mindezt biztosítják az önálló „intézményként" fungáló bécsi kolbászos bódék.
A Würstelstand még az irodalomba és popkultúrába is bekerült. Friedrich Torberg Tante Jolesch című elbeszélésében ugyanúgy szerepel, mint Hans Carl Artmann Az osztrák véreshurka árnyékában című művében. A jellegzetes bécsi intézménynek Elisabeth T. Spira 1995-ben az Am Würstelstand című, mindennapi történeteket bemutató televíziós sorozatával ugyancsak emléket állított.
Michael Ludwig Bécs polgármestere szerint a „a bécsi Würstelstandok elválaszthatatlanul összefüggenek városunk szívével és jóval többek, mint szimpla ételárusító helyek."A Würstelstandok hozzátartoznak a város identitásához és történelméhez. Ludwig szerint ezek egyúttal társadalmi csomópontok is, találkozóhelyek, amelyek erősítik a közösséget és a bécsi összetartozás-életérzést.
A bécsi Würstelstandok hagyománya eredetileg a K.u.K. időszakból származó hordozható mobilkonyhákból és árusítóhelyekből ered. Ezek kezdetben a háborús sérülteknek biztosítottak megélhetést. A klasszikus Würstelstand viszont viszonylag fiatal vívmány. A város csak 1969-ben engedélyezte az első fix helyeket.
A legrégebbi még ma is létező bódé a Döblinger Gürtelben található „Würstelstand Leo”, amely a város szerint 1928-ban nyílt meg.
|
Értékeld te is!